A gyerekkor ideális a különböző csoportokba való beilleszkedés képességének fejlesztésére. A csoportba integrálódás gyakorlóhelye lehet – többek között– a harcművészeti iskola is.

Ha egy gyermek hat- hétéves korában és a későbbiekben is minél több különböző csoportba kerül be, annál jobb lesz a szocializálódási, kapcsolatteremtő képessége, amely az egész életét végig fogja kísérni. Ebben a korban még főként agyunk képzeleti részének használata van túlsúlyban. A harcművészetnek jelentős a szerepe a gyerekek személyiségfejlődésében, amely korosztályonként teljesen más jelentőséggel bír – mondja Fazekas József az ATMAN Harcművészeti iskola vezetője.

A speciális harcművészeti mozgások segítik az agy racionális részének tonizálását, amely az iskolai munkát is nagyban segíti, kiváltképp a reáltárgyak esetében. A gyermekek öt-hatéves korukban — emocionális fejletlenségük okán — még nehezen tudják más helyzetébe beleérezni magukat. Az edzések folyamán a nehézségek együttes leküzdése során, egy emberként fogják átélni, átérezni, majd értékrendjükbe beilleszteni a nehezebb szituációkat.

A következő korosztály a nyolctól-tizenkét éves. Fontos tudni, hogy sem mozgásban, sem gondolkodásban, de még érzelemben sem lehet összehasonlítani egy nyolcéves gyermeket, egy tizenkét éves gyermekkel. E négyévnyi különbség mérföldes távolságokat jelenthet minden tekintetben. E kritikus négy év egy csoportba rendezésének elve mégis az, hogy a nyolctól tizenkét éves szakaszban fejlődnek ki bizonyos képességek, mint például az egyén csoportra való érzékenysége, illetve a csoporthoz tartozás érzése is. A gyerekek ekkor a legfogékonyabbak a rendszerszemléletűségre, amellyel főként az iskolába kerülés után találkoznak először.

Egy harcművészeti iskolában a rend és fegyelem uralkodik, ami mindenkire egyformán vonatkozik. Emiatt teljesen mindegy a növendék kora és neme, mindenki egyforma elbírálás alá esik minden tekintetben. Minden gyakorlatot együtt, egyszerre végeznek a tanítványok, ami segíti a csoporttudat kialakulását. A foglalkozásokon a résztvevők nem csak magukért dolgoznak, hanem mindenkiért. A gyermek a gyermekért, a gyermek a felnőttért, a felnőtt a gyermekért. Egy harcművészeti iskolában tehát ezen attitűddel átitatva erősödik a szóban forgó korosztály tagjainak személyisége. Ezek a gyerekek általában azt hiszik el, amit látnak, ezért különösen fontos a mindenkori oktatók személye és azok személyisége. Ebben a korban lehetséges továbbá a bizalom érzésének megalapozása is a nebulókban. Az önbizalom magjának elvetésére úgyszintén itt van az egyik legjobb esély az oktatásban.

A harcművészetben, ha nem figyelünk, veszítünk! Azonban ezek a vereségek laboratóriumi körülmények között, szabályozottan zajlanak, és elviselésüket is megtanulják a gyerekek. A tanítványok a tanulási folyamat során számtalan lehetőséget kapnak arra, hogy átéljék a győzelem állapotát is. Különösen érzékeny korszak ez a gyermekek életében, ugyanis a negatív minták, mint például: a nem vagy semmire sem alkalmas, egy vesztes vagy, te egy béna vagy, és még sorolhatnánk, amennyiben elégszer mondjuk ezeket, alkalmasak a gyermek személyisége egy részének negatív programozásához hozzájárulni. Ebben az esetben egy úgynevezett gyermekkori patológia következhet be, mely leszakít egy részt a gyermek személyiségének majdani egészéből. A harcművészeti iskola falain belül ezek a folyamatok szigorú ellenőrzés alatt tartottak és ilyetén módon, a gyerekekben kifejlődik egy egészséges önbizalom, amelyet a saját egyénileg elért sikereik támasztanak alá.

A következő fontos korszak a kamaszkor. Ebben a meglehetősen fogékony életkorban kezd kialakulni a gyerekek saját véleménye a dolgokról, de megjelenhetnek a különböző érzelmi elfojtások is. Mindent meg akarnak érteni és ők maguk is elkezdenek hipotéziseket, elveket alkotni, melyeket szándékukban is áll végrehajtani. A harcművészet – az edzések során elért eredmények tükrében — hozzájárul az egészségesebb önkép kialakulásához. A keleti filozófiával átitatott mozgásrendszer jótékonyan képes befolyásolni, és megfelelő iránytűt adni az érzelmek viharában csapongó félig gyerek és némileg már felnőtt csemetéinket. Ők az esetek többségében megfelelő magyarázatokat, iránymutatásokat találhatnak a harcművészetben a világ többi részében való eligazodáshoz is.

/eletforma.hu/