Zsarkó Dániel Péter nyolcévesen csöppent a harcművészetek világába: Hódmezővásárhelyen ITF taekwon-dóval kezdett foglalkozni. 2009-ben kóstolt bele a kick-boxba, amikor Szegeden látogatni kezdte a Tigers SE edzéseit. Mindkét küzdősportot azóta is aktívan, versenyszerűen űzi.

"A kick-boxban 2009-ben rögtön versenyzéssel kezdtem. Hamar sikerült bekerülnöm a válogatottba, és kisebb megszakításokkal azóta is folyamatosan képviselhetem Magyarországot a világversenyeken. A taekwon-dóban és a kick-boxnak a light-contact és kick-light szakágaiban egyaránt szereztem világ- és Európa-bajnoki érmeket. Ezeket a tavalyi jesolói kick-box vb-n sikerült egy elsőséggel megkoronázni. De igazából mindig azt szoktam mondani, hogy nem az érmek száma minősít egy sportolót, hanem, hogy milyen emberré vált, és azt az utat járja-e, mint amire ezek a küzdősportok tanítanak" – hangsúlyozta Zsarkó Dániel Péter.

Bízik benne, hogy ő maga a megfelelő úton jár – árulta el a 33 éves hódmezővásárhelyi sportoló. Mint mondja, ebben nagyon fontos szerepe van mestereinek, a taekwon-dós Máté Zoltánnak, illetve a kick-boxos Stricz Richárdnak. Edzőinek tanácsait, utasításait mindig megfogadja, és mivel már edzőként is tevékenykedik, azt a szellemiséget, amit tőlük kap, próbálja a saját foglalkozásaiba is átültetni.

"Olyan társadalomban élünk, köszönhetően a közösségi médiának is, amelyben az egyén, az ego kerül előtérbe. És ezt a felfogást a versenyeredmények csak felpumpálják. Pedig szerintem a harcművészetek többről szólnak: gondolok itt a tiszteletre, becsületre, és amiben főként nagy hiányt látok, az az alázat, nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is" – nyilvánította ki Zsarkó Dániel Péter.

Civilben gyógypedagógusként dolgozik Hódmezővásárhelyen, a Kozmutza Flóra oktatási intézményben középsúlyosan értelmileg akadályozott gyermekek tartoznak a keze alá. Erős indíttatás volt a számára, amikor régen egy Down-szindrómás fiatalember jelent meg a taekwon-do edzésen, és ahogyan a csapat befogadta a jövevényt. Zsarkó Dániel Péter a segítő szemléletet már az edzések megkezdésével magába szívta, így az érettségi után szinte adott volt, hogy gyógypedagógus szakon tanuljon tovább. Emellett pedagógus családja felől is kapott ilyen irányú impulzust, édesanyja például szintén végzett gyógypedagógiát.

"Ez a hivatás olyan szempontrendszert hoz az életembe, ami úgymond leszorítja az egót. A munkahelyen teljesen más problémákkal küzdünk, mint egy versenyen vagy edzésen. És így az ember teljesen más szemmel nézi a világot. Nem is tudjuk igazából, hogy nekünk milyen jó dolgunk van. Nyilván teljesen más a cél egy ilyen iskolai foglalkozáson, mint mondjuk a magam sportversenyein. Az közös, hogy a lehető legjobb eredményt igyekszünk elérni, de akkora a kontraszt a kettő között, hogy a munkám segít a földön maradni" – magyarázta a tavalyi világbajnok.

Életének otthoni szelete a versenyekre is elkíséri. Az iskolában egy 11-dikes osztályban 11 jövőre ballagó diák osztályfőnöke, akik figyelemmel követik a sportkarrierjét.

"Hogyha például egy világversenyt az interneten élőben közvetítenek, akkor azt a tanulóim itthonról nézik. Emellett hangüzeneteket is szoktak küldeni, így szinte folyamatos kapcsolatban állok velük. És mindez nekem ott a távolban külön erőt ad" – mesélte a sportoló-osztályfőnök.

Azzal, hogy tavaly világbajnok lett, régi álma teljesült, de nem szeretné még abbahagyni a versenyzést: úgy érzi, még jópár év előtte áll sportolóként. A hétvégén éppen taekwon-do Európa-bajnokságon vesz részt, ahol ezúttal büszkeségére egyik tanítványa is indul. A júniusi magyarországi kick-box világkupán is szeretne majd tatamira lépni, kvalifikálni magát az Eb-re, és bízik benne, hogy a közeljövőben sikerül Eb-címet is nyernie.