Az Okichitaw egy egyedülálló, energikus és gyakorlatias harcművészeti rendszer, amely alapvető, de agresszív harci mozgásokat használ. Egy kanadai harcművész, George J. Lépine alapította és fejlesztette ki. A síksági krí (indián) harci technikáin és taktikáin alapszik az őshonos kultúra szellemiségét és fegyvereit megtartva, de keverve más harcművészetek és küzdősportok mozgásanyagával, így foglalva azt egy modernebb keretbe.

George J. Lépine már fiatalon, 13 éves korától többféle mozgáskultúrában szerzett jártasságot. Tanult hagyományos birkózást, tomahawk-dobást (indián fegyver), pusztakezes törzsi harci technikákat, tradicionális vadászó és nyomkövetési gyakorlatokat, később pedig Judo, Taekwondo és Hapkido edzéseken is fejleszthette magát. A Taekwondo nagymestere és a törzs öregei is ösztönözték arra, hogy karolja fel a tradíciókat, és találja meg a módját annak, hogy egy időtálló és modern ötvözetet hozzon létre kiterjedt ismeretei révén.

A széleskörű technikai tudását tehát rendszerbe foglalta, kifejlesztett egy új, kevert mozgásanyagot, és 1997-ben megalapította az Okichitaw-ot Torontóban (Ontario). A legfőbb edzőterme is itt található, ahol rendszeres edzésekkel, workshopokkal, és bemutatókkal érik el, hogy egyre szélesebb körben váljon ismertté.

A fegyvereket a tanulók már a kezdeti szakaszban is megismerik érintőlegesen, de csak később mélyítik el igazán a tudásukat. A használatukhoz szükséges technikák ugyanis a szabadkezes harc mozdulataira vezethetők vissza (mintha azok meghosszabbítása lenne), a puszta kezes küzdelemben tanultak (pozíciók, támadási formák, tartás, stb.) stabil alapot biztosítanak majd minden máshoz.

A legfontosabb fegyverei:

1. ”Gunstock war club”: a puskatus rendkívül jó fegyverré tudott válni közelharcban, ha már nem volt lőszer. Ennek mintájára készítették el az indiánok a saját változatukat, ami alakra egy „stilizált puskatus”. Sokféle változatban készítették, rövidebb-hosszabb példányokban megtalálhatjuk, amelyek közös jellemzője a tipikus könyök és tartozékként az éles penge (ez a gyakorlókról hiányzik). Kiválóan alkalmazható közelharcban és dobó fegyverként is.

2. Tomahawk: ez lényegében egy egykezes fejszetípus, hagyományosan egyenes nyéllel. Közelharcban és dobófegyverként egyaránt használják.

3. Különböző méretű és formájú kések és lándzsák.

Lépine 2002-ben bemutatta a sokéves munkájának eredményét a Chongju World Martial Arts Fesztiválon (ami a maga nemében a legnagyobbnak számít), ahol a World Martial Arts Union (WoMAU) hivatalosan is elismerte ezt az egyedülálló kanadai harcművészetet.