Bármennyire is összeköti napjainkban a világot az internet, az ember még mindig leginkább egy törzsi fajnak tekinthető. Részben ennek tudható be az, hogy egy-egy közel-keleti öngyilkos merénylet híre – akármennyire is elborzaszt bennünket – nem érint személyesen, hiszen a világ másik felén történik, az áldozatok általunk nem ismert emberek. Amikor azonban a közelünkben történik ilyesmi, mindenki sokkal nagyobb figyelmet szentel az eseménynek. Sokakat egy ilyen merénylet arra ösztökél, hogy valamilyen módon növelje felkészültségét hasonló támadások ellen.

Mielőtt a lényegre térnénk, fontos megemlítenünk, hogy nem minden terrorista akció történik robbantással, vagy lövöldözéssel. A 2014. szeptember 26.-i és október 24.-i események bizonyították, hogy a magányos terroristák sokszor olyan fegyvereket választanak, amelyek ellen van esélyünk védekezni. Az előbbi, Oklahomában történt támadás során egy nőt lefejeztek, egy másikat pedig többször megszúrtak – ezt a merényletet később terrorcselekménynek nyilvánították. A második támadásban az elkövető egy fejszével súlyosan megsebesített két New York-i rendőrt. És ez nem csak Amerikában történhet meg – 2014. március elsején nyolc, késekkel felfegyverkezett terrorista 29 embert megölt és 140-et megsebesített a kínai Kunming vasútállomásán.

Felkészülésünk tekintetében lényegtelen, hogy ezeket a merényleteket kik és miért követték el. A veszély valós, és szembe kell néznünk vele. Ennek leghatékonyabb módjairól kérdeztünk öt különböző hátterű és szakterületen dolgozó szakértőt.

Tartanunk kell-e magányos terroristák támadásaitól?

Mike Gillette (volt terrorelhárítási szakértő, taktikai edző, személyi testőr): Tartanunk nem kell, felkészülnünk annál inkább. Mentális felkészültségünk döntő fontosságú lehet a helyes és gyors reakció szempontjából. Ennek egyik lényeges eleme a hozzáállásunk. Ha kishitűek vagyunk, negatívan állunk hozzá, fennáll a veszélye, hogy egy támadás esetén nem lesz lélekjelenlétünk küzdeni, és hamar feladjuk. Küzdjük le félelmeinket a terroristákkal szemben, ismerjük meg a módszereiket, és hogy hogyan védhetjük meg magunkat tőlük.

John Riddle (volt rendőrtiszt, defenzív taktikai edző, jeet kune do instruktor): Legyünk tisztában a világban zajló eseményekkel. Minél többet tudunk, annál kevésbé kell tartanunk tőlük, és annál felkészültebbek lehetünk velük szemben.

Tom Gresham (lőfegyver-szakértő, számos magazin szerkesztője, a Gun Talk rádióműsor rendszeres vendége): Az embereknek nem szabadna aggódniuk a terrorveszély miatt, ez semmi jóra nem vezet. Sokkal inkább tisztában kéne lenniük a lehetséges fenyegetéssel, és megtenniük a megfelelő lépéseket ezek elkerülése érdekében. Hogy mi a megfelelő lépés, az emberenként változó. Legtöbbször azonban azt jelenti, hogy tisztában lennünk a környezetünkkel, előre kell gondolkodnunk a lehetséges opciókról, pl. fedezékek, menekülési útvonalak, kijáratok.

Gondolják, hogy az internet eszközként szolgálhat a terrorszervezeteknek magányos harcosaik toborzásához?

Michael Janich (az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség és a Védelmi Hírszerző Ügynökség volt alkalmazottja): Az internet forradalmasította a kommunikációt és a marketinget. Egy üzenetet emberek millióihoz lehet eljuttatni világszerte, költségek nélkül.

Kelly McCann (nyugalmazott tengerészgyalogsági terrorelhárítási kiképzőtiszt, a CNN szaktanácsadója, fegyverszakértő): Az internet adta lehetőségeket számos terrorszervezet használja fel elégedetlen fiatalok toborzásához. A mobiltechnológia elterjedése révén ma már számítógépre sincs szükségük ehhez, a közösségi oldalak segítéségével pedig még egyszerűbben elérik „célközönségüket”.

Van bármi hasonlóság a terrorszervezetek és a hagyományos bűnbandák toborzási módszerei között?

McCann: Sok párhuzamot fedezhetünk fel, de különbségek is akadnak. A legnagyobb eltérés az, hogy a bűnszervezetek nem használják az internetet ilyen célokra, az ő esetükben elkerülhetetlen a személyes kapcsolattartás – ugyanez nem mondható el a terrorista csoportokról.

Janich: Mindkettő a közösségbe tartozás és a nagyobb cél szolgálatának ígéretével hiteget. Ez bárki számára vonzó lehet, de legfőképp a gyenge, önállóan gondolkozni képtelen emberek számára.

Riddle: Az Egyesült Államokban rengeteg fiatal csatlakozik a szervezett bűnözéshez. Ezeknek az embereknek általában nincs otthonuk, családjuk, munkájuk, nincs aki vezesse őket. Ezért állnak össze hasonló hátterű fiatalokkal, ezért tudnak velük közösséget alkotni, ők lesznek az új családjuk. Az ilyen szervezetekhez csatlakozó emberek másik része dühös, a kormánnyal elégedetlen ember. Ami közös bennük, hogy célt keresnek az életüknek, valamit, amiben részt vehetnek, egy célt, amiért küzdhetnek.