Kocsis Antal (Kispest, 1905. november 17. – Titusville /Florida, USA/, 1994. október 25.)

Egyesületei: MÁV Gépgyári Sport Egyesület (1923-1924), Ferencvárosi Torna Club (1925-1930).
Legkiemelkedőbb eredményei: olimpiai bajnok (1928: légsúly), Európa-bajnok (1928: légsúly), Európa-bajnoki ezüstérmes (1927: légsúly).

Kezdetben atletizált, hosszútávfutó volt, majd ökölvívóként a kőbányai MÁV-sporttelepen edzett. Akkor figyeltek fel rá végleg, mikor 1924 végén a Budapest-bajnokság légsúlyú döntőjében legyőzte Adler Zsigmondot. A következő három évben már az FTC versenyzőjeként lett Budapest legjobbja, 1928-ban pedig harmatsúlyban győzött a fővárosban. Az országos bajnokságokon légsúlyban háromszor (1926, 1927, 1928), harmatsúlyban egyszer (1929) volt aranyérmes, emellett kétszeres csapatbajnok (1928, 1930). 1925-től szerepelt a magyar válogatottban. 1927-ben a Beketow Cirkuszban rendezett összecsapáson, ahol az amatőr válogatott és a profi bokszolók mérték össze tudásukat, kiütötte ellenfelét, Szalay Rezsőt. Abban az évben az Európa-bajnokságon a második helyen végzett.
Az 1928-as amszterdami olimpián légsúlyban nem talált legyőzőre, így ő lett a magyar ökölvívás első olimpiai bajnoka. Eredményével az akkori szabályok szerint (mivel értelemszerűen ő lett a legjobb európai öklöző is az olimpián) Európa-bajnoki címet is szerzett, ami szintén az első a magyar boksz történetében.

Az olimpia után harmatsúlyban versenyzett. 1929 őszén a szövetség „nem amatőrnek” nyilvánította. A következő év elején egy másik bokszoló, Gelb Miklós társaságában az Egyesült Államokba ment, és – Tony Kocsis néven – profiként lépett fel, első mérkőzésére júniusban került sor. Egy dél-amerikai kitérő után az Egyesült Államokban telepedett le. 1931-ben hazalátogatott, és a Millenárison legyőzte a német légsúlyú bajnokot. Röviddel később egyetlen mérkőzés keretében győzött a három legjobb magyar bokszoló (köztük az olimpiai bajnok Énekes István) ellen, ezért a szövetség a Magyarország professzionális bajnoka címet adományozta neki. Abban az időben a hivatásos világranglista negyedik helyén is állt. Negyven profi mérkőzés után (huszonkét győzelem, ebből négy kiütéssel, öt döntetlen és tizenhárom vereség, ebből három kiütéssel) vonult vissza.

Pályafutása végeztével szabóként dolgozott. 1965-ös rövid magyarországi látogatását leszámítva elvonultan élt, halála előtt hosszú évekig idősotthonban tartózkodott. Hamvait, ahogy kérte, az óceánba szórták. 1996-ban emléktáblát helyeztek el a kispesti Wekerle-telepen található szülőháza falán.

Forrás: sportszertar.hu