A cikk alapjául a Black Belt magazinban található, Jon Sattler írásai szolgáltak.

A szamurájok már régóta inspirálnak minket a legendás kardjaikkal és emberfeletti képességeikkel. Manapság mikor a rájuk gondolunk, a legendás, legyőzhetetlen harcosok jutnak eszünkbe (mint pl. Miyamoto Musashi), miközben villámgyorsan használják a szuperéles kardjaikat, amivel levágnak mindent és mindenkit, ami az útjukba kerül.

Számos legendát hallottunk a japán kardokról és harcművészekről, felmerülhet azonban a kérdés, hogy mi ebből a valóság? Annak tesztelésére, hogy ezek mítoszok, vagy tények, felkérték a „Samurai Swordmanship” szerzőit, Masayuki Shimabukuro-t és Carl E. Long-ot, hogy válaszoljanak a japán kardokkal kapcsolatos leggyakoribb kérdésekre.

1. mítosz: Egy jó szamuráj penge kettévágja a ráeső selyem sálat.

Tény: A katana és a többi japán kardok úgy vannak kialakítva, hogy felszeleteljék a legkülönfélébb minőségű tárgyakat úgy, hogy azon jól irányzott mozdulattal végighúzzák a penge élét. Amennyiben ez az objektum egyszerűen csak ráesik a pengére, nagyon valószínűtlen, hogy az a megfelelő mozdulat hiányában mégis elvágódna.

Ezért lehetséges, hogy számtalan bemutatón láthatjuk a „kardsétát”, hiszen amíg nincs csúsztatás a pengén, megoldható, hogy ne vágja el a talpat.

2. mítosz: A katana képes egy átlagos kardot félbevágni.

Tény: Bármilyen acél kard eltörhet, ha arra rossz szögben mérnek nagy ütést. Pontosan kettévágni azonban nem túl valószínű.

3. mítosz: A csatában/harcban a japán kardvívó a penge élét használja, hogy blokkolja az ellenséges támadásokat.

Tény: A penge élét gyakran használják védekezésre, de a legtöbb harcos inkább megelőző csapást indítana, vagy kitérne és ellentámadásba lendülne, vagy a penge oldalával próbálna hárítani. Minden esetre ezek előnyösebbek, mint a vágóéllel blokkolni.

4. mítosz: Lehetséges megállítani egy felénk tartó csapást úgy, hogy a pengét a 2 tenyerünk közé szorítva elkapjuk.

Tény: Ez egyrészt valószínűtlen, másrészt egyáltalán nem javasolt ilyesmivel próbálkozni.

5. mítosz: Jobbnak tartották elveszíteni egy karjukat, mint az életüket, ezért azt tanítják, hogy a fejükre célzott lesújtó csapást alkarral kell blokkolni (45 fokos szögben).

Tény: A katana vagy a tachi is képes keresztülvágni a kart egy mozdulattal. A történelmi időkben egy kart elveszíteni általában a halált jelentette.

6. mítosz: Egy szamuráj nem teheti vissza a hüvelybe kardját, míg nem vette valaki vérét.

Tény: ez szimplán nem igaz.

7. mítosz: Az ősi japánban a szamurájok gyakran harcoltak a ninjákkal.

Tény: Ez inkább mítosz/legenda, mint alátámasztható tény.

8. mítosz: Némely kardoknak az acél pengéje több ezer hajtogatott rétegből áll.

Tény: Minden alkalommal, amikor a fegyverkovács hajtja az acélt, a rétegek duplázódnak, így ezek száma exponenciálisan növekszik. Így tehát valóban nem ritka, hogy 1-1 penge több, mint 32.000-t számlál.

9. mítosz: a bo-hi, azaz a vércsatorna célja, hogy az ellenfél vérét elvezesse.

Tény: ez egy közkeletű tévedés. A bo-hi célja, hogy könnyebbé tegye a pengét, miközben gondoskodik a nagyfokú szerkezeti integritásról. (Néha a penge hibáit is elrejti)

10. mítosz: A csatamezőn gyakran előfordult, hogy 2 szamuráj órákon át csak nézte egymást, mielőtt végrehajtotta volna az első csapást.

Tény: Órákon át? Talán inkább pár percig, amik óráknak tűntek. Akárhogy is, kétséges (különösen párbaj helyzetben), hogy órákat töltöttek volna azzal, hogy egy helyben állnak, és farkasszemet nézve latolgatták volna egymás képességeit. A hadseregek több időt tölthettek egymással szemben, míg zajlottak az előkészületek, de a párbajok általában gyorsan lezajlottak.

11. mítosz: A japán kardokat a derékpántban mindig az élével felfelé hordják.

Tény: Helytelen. A tachi viselete mindig éllel lefelé történt.

12. mítosz: A szamurájok néha 2 kardot is használtak egyszerre a csatákban.

Tény: Igaz. Több japán harcművészet is tanít kétkezes kardtechnikákat.

Látható tehát, hogy egy részük igaz, de legalább is van alapja, mások viszont megmaradnak széles körben elterjedt legendának. Ez persze semmit nem vesz el a japán harcművészek és kovácsmesterek munkájának zsenialitásától, mely miatt méltán érdemelték ki a világhírüket.

http://www.blackbeltmag.com/