Egy stílus vagy több?

A hagyományos harcművészetek többsége önálló rendszerként is rendkívül összetett. Egyetlen stílus gyakorlása során is hosszú évek szükségesek ahhoz, hogy a technikák, alapállások, mozgáskoordináció, időzítés és taktikai gondolkodás valóban magas szintre kerüljön.

Ezért kezdőként általában nincs szükség arra, hogy egyszerre több különböző harcművészetet kezdjünk el.

Egy jól megválasztott stílus hosszabb ideig tartó, következetes gyakorlása sokszor többet ér, mint több rendszer felszínes ismerete.

Más a helyzet azonban akkor, ha már van stabil alapunk, és egy másik stílussal szeretnénk kiegészíteni a tudásunkat.

Mit szeretnél elérni?

A stílusok számának meghatározásánál az első kérdés nem az, hogy „melyik a legjobb?”, hanem:

Miért szeretnék harcművészetet gyakorolni?

Egészen más lehet az ideális megközelítés annak, aki:

- önvédelmet szeretne tanulni
- versenyezni akar
- jobb állóképességet szeretne
- hagyományos harcművészeti kultúrát keres
- technikai tudását szeretné elmélyíteni
- többféle mozgásformát szeretne kipróbálni
- vagy egyszerűen szereti a harcművészetek világát

A cél meghatározza, hogy érdemes-e egyetlen rendszerre koncentrálni, vagy célszerű kiegészítő stílust választani.

Ha a célod a magas szintű technikai tudás

Ebben az esetben egy fő stílus lehet a legjobb választás.

Ha például valaki karatéban szeretne komoly szintre eljutni, érdemes hosszú időn keresztül ugyanazokat az alapokat, állásokat, technikákat, formagyakorlatokat és alkalmazásokat gyakorolnia.

Ugyanez igaz judóra, taekwondóra, ökölvívásra vagy más küzdősportokra.

A magas szintű tudás kialakulásához szükséges ismétlés és gyakorlási idő miatt nem feltétlenül előnyös, ha a rendelkezésre álló edzésidőt túl sok különböző rendszer között osztjuk fel.

A specializáció mélységet ad.

Mikor lehet hasznos a második stílus?

Egy második harcművészet vagy küzdősport akkor lehet különösen érdekes, ha olyan területet fejleszt, amelyet az első rendszer kevésbé hangsúlyoz.

Például:

Karate + ökölvívás

A karate gyakorlója az ökölvívásból elsősorban az ütőtechnika, a ritmus, a kézmunka, a védekezés és a mozgás bizonyos elemeit emelheti be saját fejlődésébe.

Ökölvívás + judo

Az ökölvívó számára a judo egészen más mozgáskörnyezetet kínál: egyensúlybontást, fogást, dobásokat és közelharci helyzeteket.

Taekwondo + ökölvívás

A két rendszer eltérő módon használja a távolságot és a támadóeszközöket, ezért megfelelően összehangolva szélesítheti a gyakorló mozgásrepertoárját.

BJJ + ütősport

A földharcra épülő brazil jiu-jitsu és egy ütősport kombinációja már a vegyes harcművészetek logikájához közelít.

Az MMA kutatása is jól mutatja, hogy a különböző küzdősport-rendszerek technikai és taktikai elemeinek kombinációja sajátos, összetett teljesítményprofilt eredményez.

Nem mindegy, hogy kiegészíted vagy kevered

Ez egy fontos különbség.

Ha valaki két stílust gyakorol, nem feltétlenül kell a két rendszert minden edzésen összekevernie.

Lehet például:

fő stílus: heti 3 edzés  
kiegészítő stílus: heti 1 edzés

Ebben az esetben az egyik rendszer marad a fejlődés központja, a másik pedig új ingereket és kiegészítő képességeket ad.

Ez gyakran praktikusabb, mint két teljes értékű edzésrendszert azonos súllyal kezelni.

A túl sok stílus hátránya

A többféle harcművészet gyakorlása izgalmas lehet, de vannak veszélyei is.

1. Kevesebb idő jut egy-egy rendszerre

Ha heti három edzésed van, és három különböző stílust gyakorolsz, akkor egy-egy rendszerre átlagosan csak egy edzés jut.

Ez hosszú távon megnehezítheti az elmélyülést.

2. Lassabban alakul ki a technikai automatizmus

A harcművészeti technikák nem pusztán elméleti ismeretek.

A megfelelő mozdulatnak idővel automatikussá kell válnia. Ehhez rengeteg ismétlésre van szükség.

Ha folyamatosan váltogatjuk a mozgásrendszereket, bizonyos esetekben kevesebb idő jut ugyanazon technikák stabilizálására.

3. Különböző alapelvek ütközhetnek

Nem minden rendszer ugyanúgy gondolkodik a távolságról, az állásról, a súlypont helyzetéről vagy a védekezésről.

Ez nem feltétlenül probléma – sőt, tapasztalt gyakorlónál kifejezetten előny lehet –, de kezdőként zavaróvá válhat.

4. A regeneráció is korlát

A több edzés több terhelést is jelent

Ha valaki egyszerre bokszol, judózik, grapplingezik, konditermi edzést végez és még futni is jár, akkor nemcsak az edzésidővel, hanem a regenerációval is számolnia kell.

A küzdősportok fizikai követelményei eleve összetettek: az erő, a robbanékonyság, az aerob és anaerob állóképesség, a hajlékonyság és a technikai-taktikai képességek egyaránt szerepet kapnak.

A két stílus nem feltétlenül jelent kétszer annyi fejlődést

Ez egy gyakori félreértés.

Ha heti hat órát tudsz edzésre fordítani, nem biztos, hogy három-három órát két különböző stílusra fordítva gyorsabban fejlődsz, mint hat órát egyetlen rendszerben.

Viszont előfordulhat, hogy a második stílus olyan képességeket fejleszt, amelyek az elsőben nehezebben lennének elérhetők.

Ezért a kérdés inkább:

Mit ad hozzá a második stílus az elsőhöz?

Ha a válasz egyértelmű, akkor jó eséllyel van értelme a kombinációnak.

Mikor érdemes több stílust gyakorolni?

Ha már van stabil alapod

Egy második stílus sokkal könnyebben értelmezhető akkor, ha már rendelkezel bizonyos mozgás- és küzdősport-tapasztalattal.

Ha kiegészítik egymást

Érdemes olyan rendszereket választani, amelyek nem ugyanazt tanítják meg újra és újra, hanem más területet fejlesztenek.

Ha elegendő időd van

A heti egy-egy alkalom sok esetben kevés lehet komoly fejlődéshez mindkét rendszerben. Ha viszont elegendő edzésidő áll rendelkezésre, a kombináció működőképesebb.

Ha élvezed

Ez talán egyszerűnek hangzik, mégis nagyon fontos.

A hosszú távú fejlődés egyik kulcsa, hogy szívesen járj edzésre.

Ha egy második stílus motivál, új kihívást ad és segít fenntartani az érdeklődésedet, akkor már önmagában is lehet értéke.

Mikor jobb egyetlen stílusnál maradni?

Ha:

- kezdő vagy
- kevés időd van
- versenyre készülsz
- egy adott stílusban szeretnél magas szintre jutni
- még nem alakultak ki stabil alapjaid
- vagy a többféle edzés miatt folyamatosan fáradtnak érzed magad

Ilyenkor gyakran célszerűbb egy fő irányt kijelölni, és abban következetesen fejlődni.

És hány stílus az ideális?

Nincs mindenkire érvényes szám.

Általános kiindulópontként azonban jól működhet a következő megközelítés:

Kezdőként: 1 stílus

Először ismerd meg a választott rendszer alapjait, edzéskultúráját és mozgásvilágát.

Középhaladóként: 1 fő + 1 kiegészítő stílus

A fő stílus adja a fejlődésed alapját, a második pedig új képességeket hozhat.

Haladóként: 2, esetleg 3 rendszer

Megfelelő edzésmennyiség és tapasztalat mellett már tudatosan lehet kombinálni különböző rendszereket.

Versenyzőként

Itt már elsősorban a versenyszabályzat és az adott cél határozza meg a szükséges edzésstruktúrát. Egy ökölvívónak, egy judósnak és egy MMA-versenyzőnek teljesen más lehet az optimális kombinációja.

A cél mindig az, hogy a kiegészítő edzés javítsa és ne rontsa a fő sportág teljesítményét.

A kevesebb néha több

A harcművészetekben különösen könnyű beleesni abba a hibába, hogy folyamatosan új technikákat és új rendszereket keresünk.

Pedig a fejlődéshez nem feltétlenül újabb és újabb technikákra van szükség.

Sokszor éppen az jelenti a kihívást, hogy ugyanazt az alapmozdulatot:

- pontosabban
- gyorsabban
- kontrolláltabban
- megfelelőbb időzítéssel
- kisebb energiaveszteséggel hajtsuk végre

A szélesebb tudás nem mindig jelent mélyebb tudást.

Az MMA különleges eset

Az MMA jó példa arra, hogyan lehet több küzdősport-rendszerből származó tudást egyetlen versenyrendszerben alkalmazni.

Az MMA-ban az ütés-rúgás, a birkózás, a dobások és a földharc egyaránt szerepet kapnak, ezért a versenyzőknek több különböző területet kell összehangolniuk. A szakirodalom szerint az MMA fizikai és technikai követelményei emiatt kifejezetten összetettek. 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden harcművészeti gyakorlónak MMA-szerűen kell edzenie.

Az MMA-versenyző célja más, mint annak, aki egy hagyományos karate-, aikido-, judo- vagy taekwondo-rendszerben szeretne elmélyülni.

Ne csak a stílusokat, az edzéscélokat is kombináld!

A második rendszer helyett néha egy más típusú edzés jelent jobb kiegészítést.

Például egy karate-gyakorlónak nem feltétlenül kell egy második harcművészetet választania. Lehet, hogy számára sokkal hasznosabb:

- erőedzés
- mobilitási munka
- állóképességi edzés
- koordinációfejlesztés
- robbanékonysági tréning

A kutatások alapján a megfelelően megtervezett erőfejlesztés például több olimpiai küzdősportban javíthatja a maximális és izometriás erőt, az izomteljesítményt, az egyensúlyt és egyes sportágspecifikus teljesítménymutatókat.

Ezért nem biztos, hogy a fejlődés következő lépcsője mindig egy újabb harcművészet.

Hogyan döntsd el, hogy szükséged van-e második stílusra?

Tedd fel magadnak ezt az öt kérdést:

1. Mi a fő célom?
Önvédelem, versenyzés, hagyományőrzés, fittség vagy egyszerűen a tanulás öröme?

2. Mennyit tudok ténylegesen edzeni?
Ne az ideális, hanem a hosszú távon fenntartható időbeosztásból indulj ki.

3. Mit nem kapok meg a jelenlegi stílusomban? Ez lehet az új rendszer kiválasztásának alapja.

4. A második stílus kiegészíti vagy csak megismétli az elsőt?

5. Tudok-e megfelelően regenerálódni?

Ha ezekre világos válaszod van, sokkal könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e újabb stílust beépíteni.

Összegzés

Amint a fentiekből láthattad, nincs olyan szabály, amely szerint minden harcművésznek egyetlen stílust kell gyakorolnia – de az sem igaz, hogy a több stílus automatikusan jobb gyakorlót eredményez.

Kezdőként általában érdemes egy rendszerre koncentrálni. Ha már kialakultak az alapok, egy jól megválasztott második stílus jelentősen szélesítheti a tapasztalatokat. Haladóként pedig akár több rendszer tudatos kombinációja is működhet.

A legfontosabb azonban nem a stílusok száma, hanem az, hogy milyen mélységben gyakorolod őket, hogyan illeszkednek egymáshoz, és mennyi időt tudsz valóban következetesen rájuk fordítani.

Nem az a cél, hogy minél több harcművészetet ismerj. Hanem az, hogy az általad választott rendszerekben folyamatosan fejlődj.

Ezért ha most egyetlen stílust gyakorolsz, ne érezd úgy, hogy feltétlenül „hiányzik” mellőle valami. Ha viszont már stabil alapokkal rendelkezel, és egy másik rendszer valóban új képességet, szemléletet vagy mozgáskultúrát adhat hozzá a gyakorlásodhoz, akkor érdemes lehet kipróbálni.

Az edzésprogram kialakításánál mindig vedd figyelembe az életkort, edzettségi szintet, regenerációs lehetőségeket és az esetleges egészségügyi problémákat. Versenyzőknél a kiegészítő edzéseket célszerű az edzővel összehangolni.