Idén május 5-8. között Montpellier-ben rendezték meg a Karate Európa Bajnokságot, ahol az egyik támogatott sportolónk, a 2016-os magyar bajnok Tadissi Yves Martial (UTE) is részt vett, és bronzéremmel állhatott a dobogóra. Az elmúlt évek legnagyobb magyar sikerei is az ő nevéhez köthetők a sportágban, olyannyira, hogy a Montpellier-ben elért helyezése után ő áll a világranglista élén a férfi kumite 67 kg-ban.

Ezzel kapcsolatosan kérdeztük őt, kíváncsiak voltunk sikere útjára, hogyan jutott el idáig, és, hogy mik a célkitűzései.

Hogyan készültél fel erre az Európa Bajnokságra?

Tadissi Yves Martial: Elég hosszú volt a világbajnokságra a kvalifikációs sorozat, mert egészen januártól április elejéig tartott a Magyar Bajnoksággal bezárólag, úgyhogy össze kellett egyeztetni az EB-re való felkészüléssel. Heti 5-6 karate edzéssel, ill. 2-3 erőnléti edzéssel készültünk egészen januártól. Közben volt azért 1-2 edzőtábor, ill. az EB előtt még egy egyhetes bentlakásos tábor, ahol már kizárólag a legjobb formába hozás volt a cél. Összességében tehát december/január óta folyamatosan készültünk párhuzamosan a versenyekre.

Még az Európa Bajnokság előtt milyen eredményt vártál el magadtól? Mi volt a cél?

T.Y.M.: Mindenképpen éremért utaztam. Két éve, 2014-ben szereztem meg a pályafutásom első felnőtt érmét világversenyről, ami egy Európa Bajnoki bronzérem volt. Ezen kívül tavaly fontos volt az Európa Bajnokság, mert az első 6 helyezettnek kvalifikációt lehetett szerezni az Európai Játékokra, ahova nem olimpiai sportágként került be a karate. Az elmúlt két évben is már az elődöntőig sikerült menetelni, úgyhogy mindenképpen az elvárás az volt, hogy most is minimum a 4 között legyek. Tavaly és tavalyelőtt ez úgy sikerült, hogy a döntőbe jutásért kaptam ki, most viszont egy kicsivel előbb, már a 8 közé jutásért sajnos búcsúznom kellett, és „csak” a vigaszág maradt hátra.

Milyen érzés volt, amikor tudatosult, hogy mégis meglesz a dobogó?

T.Y.M.: Ez akkor tudatosult, amikor letelt a 3 perc a bronzmérkőzésen. Addig sok foglalkozáson vettem részt, még a bronzmeccs előtt is, mivel a selejtező, és az éremmeccs között volt 2 nap. Ez alatt videóelemzéssel foglalkoztunk, és a sportpszichológus mentális felkészítésének volt nagyon fontos szerepe. Igazából nagyon jó érzés volt, hiszen 2 éve vagyok lassan az Újpesti Torna Egylet sportolója, és a Karate Szakosztálynak ez volt az első érme, nem csak a felnőttek között, hanem általában Európa Bajnokságról, ill. világbajnokságról. Nagyon örülök tehát, hogy nekem sikerült ezt az történelmi UTE karate érmet megszerezni.

Hogyan éled meg az EB-n elért eredményeket?

T.Y.M.: Az EB-re úgy tekintettem, mint egy ugródeszka, hiszen a karatéban jelenleg a legnagyobb célkitűzésem az, hogy világbajnokságon érmet szerezzek, ill. még inkább, hogy a dobogó legfelső fokára álljak. Felnőtt világbajnokság 2 évente, minden páros évben kerül megrendezésre. Ez az EB érem azt mutatja, hogy jó úton haladunk a célunk felé, de még persze dolgozni kell és a VB-re a felkészülés csak most kezdődik.

Mi a véleményed az első 2 helyezettről? Voltak nagy különbségek, min múlt a dolog?

T.Y.M.: Személyesen ismerem az összes dobogós helyezettet, igazából tényleg nagyon kis nüánsznyi dolgok döntenek, ki-ki az adott napon milyen formában van, milyen mentális felkészültséggel rendelkezik, hogy tud fókuszálni. Magamról például azt tudom elmondani, hogy a csütörtöki napom sokkal gyengébb volt, mint a péntek-szombati, szóval lehet, hogy ha pénteken vannak az egyéni mérkőzések, akkor talán én vagyok a döntős. De hát ugye másképp hozta a sors... Az első helyezett francia srác, ő nagyon fiatal, 19 éves. Kétszer voltunk már egymás ellen, egyszer sikerült megvernem, egyszer pedig kikaptam, szóval ott is fej-fej melletti viszony van. Aztán pl. a tavalyi EB-n az első meccset az idén ezüstérmes olasz versenyzővel kezdtem, akkor 2-1 arányban sikerült megvernem, most sajnos kikaptam. Ezek tehát tényleg apró dolgok. Remélem, hogy ez a VB-re az én javamra fordul és revansot tudok venni rajtuk.

Mik a tervek így az EB után? Tulajdonképpen ezt már kicsit érintetted is.

T.Y.M.: Az EB után kaptam 3 hét szünetet, ami aktív pihenéssel telt. Nem sok mozgás volt benne, de most június első hetétől megkezdtük a felkészülést a Világbajnokságra. Először egy 6-8 hetes alapozási időszak lesz, majd július vége, augusztus eleje körül elkezdjük a karatét is hozzátenni az erőnléti felkészüléshez. Az első verseny szeptemberben várható, valószínű, hogy kb. 1 hónappal a VB előtt. Akkor megnézzük, hogy hogy állunk, mit kell javítani, mi az, amire még szükség lehet, és október 25-30. között Linzben lesz a Világbajnokság, amire a csúcsformámat kellene hozni. Ez még körülbelül bő 4 hónap.

Mi az, amire úgy érzed, hogy több hangsúlyt kell fektetni a jövőben?

T.Y.M.: Ez egy jó kérdés. Talán a verseny előtti ráhangolódásra. Most is próbáltam, de valahogy ez a csütörtöki napon nem sikerült. Ehhez az kellett, hogy kikapjak és helyrerakjam magamban azt, hogy éremért jöttem ide, nem pedig csak kiutaztam. Valószínű tehát, hogy ez fog kelleni, fejben ráállni a versenyre, hogy hiba nélkül sikerüljön teljesíteni az összes meccset a selejtezőben.

Mit tanácsolnál, mit üzennél a többi magyar karate versenyzőnek a tapasztalataid alapján?

T.Y.M.: Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi magyar WKF karate igen magas szinten áll, hiszen számos olyan versenyző van, akik már rendelkeznek EB és VB érmekkel. Sajnos, ez most eredményességben csapat szinten nem jött ki, nem látszott meg, de összességében azt lehet elmondani, hogy sokkal magabiztosabbnak kell lenni. Hinniük kell magukban, hogy képesek érmet szerezni világversenyeken. Minden körülmény adott, olyan stáb dolgozik velünk, akikkel a világon szerintem nem sok, ebbe beleértve az erőnléti edzőket, a válogatott edzőket, a sportpszichológust, a masszőröket, és mindenkit, aki segít minket. Ezek alapján tehát úgy gondolom, hogy most már el kell hinniük a magyar versenyzőknek azt, hogy képesek vagyunk a világ elitben érmekért küzdeni.

Mivel jár az, hogy most a világranglista csúcsán vagy? (előnyök, felelősség, érzések, stb.)

T.Y.M.: Ennek nem tudom, hogy előnyei vannak-e, hiszen világranglista elsőként valószínű most már mindenki számba veszi, hogy a VB-n ott lehet egy magyar is a 67 kg-ban, akire készülni kell. Ez persze a kemény munkának az eredménye, és másrészről jelzi, hogy jó úton haladunk. Ettől függetlenül ez nekem annyira nem mérvadó, hogy most ezen gondolkozzak. A lényeg az, hogy beletegyük azt a munkát, amit kell, és a VB-n fog kiderülni, hogy tényleg a világ élére tudok-e állni vagy pedig nem.

Ez volt az első olyan nagyszabású világverseny, ahol tulajdonképpen a teljes felszerelést a Székely Budo-Sport Kft. és a Hayashi biztosította. Mennyire voltál megelégedve a termékekkel?

T.Y.M.: Abszolút meg voltam elégedve, a ruhával különösen. A lábfejvédő is megfelelő, és a testvédő szintén, viszont ez utóbbit nagyon meghúztam az első meccsen, ami azt eredményezte, hogy az oxigén felvétel nehezebben ment a mérkőzés közben. Ebben én voltam a hibás, mivel nem próbáltam ki. Hétfőn kaptam meg a felszereléseket, és kedden már utaztunk, úgyhogy nem tudtam előtte tesztelni, csak csütörtökön, a versenyen. Ettől függetlenül nagyon meg vagyok elégedve, így pedig, hogy érmet sikerült benne nyerni, még jobban megszerettem. Ez mindig jó ómen, hogyha valamiben érmet szerzek, akkor azt folytatni kell. Az újabb fajta, Hayashi Kumite Champion ruha volt rajtam, abban versenyeztem. Valószínű, hogy ez lesz mostantól a fő versenyruhám.

Hamarosan folytatjuk az interjúnk második felével, melyben személyesebb témákban kérdeztük, hogy a sportolói oldala mellett a magánembert is bemutathassuk kedves olvasóinknak.

A folytatás itt olvasható!