A tonfa a bot típusú fegyverek csoportjába tartozik, aminek markolata a botra merőlegesen helyezkedik el.

Mint a legtöbb harcművészeti fegyver esetében, ennek valódi eredete is vitatott, de általánosságban okinawai fegyverként tekintenek rá. A szakértők szerint valószínűleg Kínába vagy esetleg Indonéziába nyúlhatnak vissza a gyökerei. A kínai és dél-ázsiai harcművészetek is használtak ilyen típusú fegyvert és ezek kezdeti hatásainak tulajdonítják az Okinawa szigeten való elterjedését. A kínaiak szerint a tonfa a kézi hajtású gabonaőrlő hajtókarjának továbbfejlesztése/kiigazítása volt, miután az egyik uralkodó (Shoshin) a fegyverek használatának korlátozásáról rendelkezett annak érdekében, hogy stabilizálja az országot a hosszú és keserű, polgárháborúkkal teli időszak után. Ezek a megszorítások néhány gazdálkodási és mezőgazdasági eszközből készült nagyon furcsa fegyverek megszületését okozta.

A modern korban a tonfa képezte alapját a világszerte használt rendőrségi gumibotnak, bár ennek alkalmazása más, hiszen többnyire tömegoszlatásnál és hasonló eseményeknél fordul elő.

Hagyományosan vörös tölgyből készítik, és általában párban használják. Elsősorban önvédelemre alkalmazzák, hiszen azzal, hogy nagyobb hatótávolságot tesz lehetővé, jelentősen segíti a blokkolást, de remek támadó fegyverként is. Érdemes a nagyobb kiterjedésű, de kevésbé érzékeny szerveket támadni vele (pl. végtagok, hasi és mellkasi szervek). A tonfa technikák általában a hagyományos okinawai karatéra épülnek, formagyakorlatokban vannak összefoglalva.