Ideális esetben a test izmai egyensúlyban vannak, azonban a mai világunkban ez már kevesekre igaz. A megbomlott egyensúly pedig szoros összefüggésben van a tartáshibákkal. Ezek közül fogunk kettőt áttekinteni, mely rengeteg ember érint, könnyen lehet, hogy téged is.

A test kiválóan alkalmazkodik ahhoz, amit csinálsz. Ha tehát mozogsz, akkor abban leszel egyre jobb, sajnos viszont ha csak ülsz, akkor az ülésben leszel „jó”, a mozgás kárára.

Ennek egyik oka, hogy a testünk fölöslegesnek tartja a nagy mozgástartományt, valamint azokat a pozíciókat próbálja stabillá tenni, amiben sok időt töltünk. A lágy szövetek letapadnak, veszítenek rugalmasságukból, az ízületek „berozsdásodnak”, egyes izmok megrövidülnek, míg mások megnyúlnak. Ennek eredménye, hogy az ülés stabil lesz, de beszűkül a mozgástartomány, és egy deformált test válik alapértelmezetté.

Ezek alapján fontos 2 csoportra bontani az izmokat:

1. Fázisos [Phasic]: hajlamosak ellustulni, nem bekapcsolni. Pechünkre főleg ezek lennének a gravitáció húzóerejének ellenálló, extenzióért felelős izmok (az extenzió egyenesíti ki az ízületet, pl. a tricepsz a könyököt, a combfeszítő a térdet, stb.).
2. Tónusos [Tonic]: a fázisos ellentéte, könnyen erősödnek, hiperaktívvá válnak, és könnyen bekapcsolnak. Általában a flexiót végzik (behajlítást végezek, pl. bicepsz, csípőfeszítők, stb.).

Nézzük meg tehát leegyszerűsítve, hogy melyik a két tipikus rossz tartás, a csípő szemszögéből!

A Donald kacsa

Róla legtöbben a mérgelődésre és a beszédhibára asszociálnak, de keveseknek jut eszébe, hogy valószínűleg szörnyű derékbántalmak kínozzák… Legalábbis ha ember lenne, akkor biztosan.

E tartáshibának az a lényege, hogy előrebillen a medence. Ennek egyik oka lehet a sok üléstől megrövidült csípőhajlítók [hip flexors], melyek így nem engedik a csípő teljes kiegyenesedését, extenzióját. Eközben a hasizmok és farizmok megnyúlnak, kikapcsolnak (fázisos), és a már említett csípőhajlítók és a deréktáji hátizmok pedig lerövidülnek és túl feszesek lesznek (tónusos).

Az ábrán nézzük meg azt a csípőhajlítót! Együtt Iliopsoasnak is hívják, feladatuk pedig a csípő behajlítása (lábemelés). A psoas izmok a deréktáji gerincszakaszt kötik össze a femurral. Ha naponta túl sok órát vagyunk ülő helyzetben, tehát egészen nagy csípőflexióban, akkor ezek az izmok lerövidülnek és felegyenesedve húzni fogják a gerincet és előrebillentik a medencét.

Emiatt az alsó hátizmok is lerövidülnek, és ezáltal létrejön a túlzott deréktáji gerincgörbület, a (hyper-)lordózis, a mély hasizmok és farizmok pedig megnyúlnak és kikapcsolnak. Valamennyi görbület természetesen normális, sőt szükséges!

Szakmaibb neve a Dr. Vladimir Janda által leírt alsó kereszt szindróma (kékkel a gyenge, fázisos izmok, pirossal a feszes, tónusosak). Ez a tartáshiba a leggyakoribb, ami nem is csoda, mindenki rengeteget ül nap mint nap. Növeli a terhelést a csípőízületben és a deréktáji csigolyákban, csökkenti a törzs stabilitását, az erőátvitelt, a mobilitást, és elősegíti a kifózis, a lúdtalp és egy sor más mozgásszervi probléma kialakulását is…

Az alsó kereszt szindróma nagyon jól szemlélteti azt, hogy sokszor nem az elsődleges tünet (fájdalom, gyengeség) helyén van az kiváltó ok. Lehet, hogy egy lordózisos személynek fáj a dereka (vagy csak érzi hogy valami nincs ott rendben), de az oka valószínűleg más, mint pl. a csípőhajlítók, melyek elhúzzák a helyéről (persze lehet még 100 más oka is, de első gondolatnak jó). Ez a “jelenség” nagyon sokszor előfordul a tartásjavítás és rehabilitáció témakörében. Ne legyünk olyanok, mint a nyugati orvoslás és a gyógyszerészet, mely nagyrészt a tünetekre koncentrál!

A Rózsaszín Párduc

Donald kacsának az ellentéte. Ritkább, de azért előfordul. Arról lehet felismerni, hogy az illetőnek nagyon hosszú a háta, dereka, aztán egyszer csak a lába következik. A hátsója meg valahol elveszett a térben… Mint a Rózsaszín Párducnak.

Remélhetőleg az előző példa alapján ki lehet logikázni, hogy mi-hol-milyen (a képen kékkel a gyenge, fázisos izmok, pirossal a feszes, tónusosak).

A tünet a hátrabillenő medence, a fő kiváltó oka pedig pl. a lerövidült farizom-combhajlító-vádli. Na de miért nem billen előre, ha sokat ül az illető? Valószínűleg idegrendszeri eredetű, tehát könnyebben aktiválódnak a hátsó izmok, melyek a medence hátrabillenéséért felelősek. Ráadásul ők szeretnek hátradőlve, szinte fekve ülni.

A hátrabillenő medence sem sokkal jobb: az optimális teljesítményhez szükséges egy kis előredőlés, valamint szintén megnő a derékra eső terhelés (és így pl. a porckorongsérv esélye).

Mit tegyünk? Ha legközelebb tükör előtt jársz, nézd meg a csípődet oldalról, és próbáld meghatározni, hogy melyik csoportba tartozol! Ha egyikbe sem, csodás hír, ha viszont igaz rád valamelyik, speciális mozgással tegyél ellene, mielőtt még nagyobb bajt okozna.

A cikk következő részében segítséget nyújtunk abban, hogy ezzel a 2, egymásnak ellentétes probléma ellen hogyan tehetünk.

Oláh Gergely, http://test-esz.hu