Burton Richardson, az egyik leghíresebb önvédelmi és harcművészeti oktató írását olvashatjátok:

A harcosok már évezredek óta ismerik a pencak silat művészetét, de a Nyugat figyelmét csak a nyolcvanas évek végén ragadta meg ez az indonéziai eredetű harcművészet, ezt követően hamar nagy népszerűségre tett szert az önvédelmi technikákat gyakorlók körében.

Voltam annyira szerencsés, hogy silat edzéseimet még Dan Inosanto alatt kezdhettem meg, mielőtt széles körben ismert lett volna. Inosanto mester később segített bejutnom Paul de Thouars csoportjába, így tehát a legjobbaktól tanulhattam el a silat technikákat. Rendkívül hasznosnak találtam ezeket az edzéseket, és hamar kifejlesztettem a saját stílusomat is, amelyet sokan túl extrémnek tartottak. Igen magas szinten űztük már a harcművészet ezen ágát, amikor megjelent az MMA.

A kilencvenes évek közepén találkoztam először a vegyes technikákat felvonultató új szakággal, edzéseimet olyan NHB-legendákkal kezdtem meg, mint Egan és Enson Inoue. Rá kellett jönnöm, hogy silat tudásom nem elegendő a komoly birkózó múlttal rendelkező harcosokkal szemben, nem tudtam őket kibillenteni stabil alapállásukból, a legtöbb technikám hatástalannak bizonyult. Több hónapnyi próbálkozás után kénytelen voltam félretenni az addig tanultakat, és új irányba kellett indulnom.

Elkezdtem tanulmányozni az MMA-ban alkalmazott technikáimat, és rájöttem, hogy a legfontosabb élesben gyakorolni, ellenféllel szemben, máskülönben nem leszek képes versenykörülmények között helyt állni. Felfedeztem az MMA utcai harcos gyökereinek fontosságát is, és ezen tudás birtokában fejlesztettem tovább technikámat. Ekkortájt kezdtem hasznát venni silat edzéseimnek is, a régi gyakorlatok meglepően hatékonynak bizonyultak a ringben. Kezdett összeállni a kép, kialakulóban volt saját stílusom, mely ötvözte a birkózás, a kickbox és a pencak silat elemeit.

Az ebben az időszakban szerzett tapasztalataim alapján fejlesztettem ki egyéni edzéstechnikámat, amit azóta is oktatok, és amely nagy hangsúlyt fektet az ellenféllel szembeni, „éles” edzésekre. A nyugati silat-oktatók ezt a módszert túl veszélyesnek találták, és régóta nem is alkalmazzák a tréning során, azonban a modern MMA védőfelszerelésekkel jelentősen csökkent a sérülés esélye. Az én mestereim is mindannyian valódi harcokban edződtek, és ez adott nekik kellő tapasztalatot ahhoz, hogy éles helyzetekben is alkalmazni tudják képességeiket. Ha valaki önvédelmi célból akarja használni a silat technikákat, a legfontosabb, hogy az utcai harcokat imitáló környezetben tanulja meg azokat.

Burton Richardson írása