A cikk angol eredetije a breakingmuscle.com-on jelent meg, szerzője Tim Brandson.

Mindenki ismer olyan embert (családtag, barát, akár saját magad), akiről azt állítják, hogy lúdtalpas. Ezzel a kifejezéssel magyaráznak mindent, kezdve a talpfájdalmaktól és az Achilles-ín sérülésektől a sípcsont, térd, csípő problémáin át a hát különböző fájdalmáig. Tulajdonképpen tetőtől talpig szinte bármilyen fizikai panaszt rá lehet kenni. De felmerül a kérdés: mi is az a lúdtalp, vagy harántsüllyedés pontosan? Betegség-e? Halálos? Létezik egyáltalán?

A valódi lúdtalp nagyon ritka

15 éves láb-ortopédiai praxisom során mindössze egyetlen példát láttam igazi lúdtalpra. Meglepő módon semmilyen ehhez köthető panasza nem volt addigi 42 éve alatt, pedig a lábcsontjai laposak voltak, mint egy palacsinta. Léteznek emberek, akiknek eldeformálódik a lába (pl. sérülés, vagy súlyos ízületi gyulladás hatására), de nála más a helyzet, ő így született. Látogatásának oka az volt, hogy elege lett a környezete riogatásából, hogy mennyire szörnyen néz ki a lába, és nézesse meg orvossal. Rajta kívül minden más páciensem, aki lúdtalpasnak vélte magát, rendelkezett harántboltozattal.

Akkor mire és miért használják olyan sűrűn a „lúdtalp” kifejezést? Akkor használjuk, amikor a lábunk összecsuklik a testsúlyunk alatt, amikor állunk, járunk, ugrunk vagy guggolunk. Valójában azonban arra utal, hogy a gyenge lábunk nem működik megfelelően. Erre pedig a lúdtalpbetét nem megoldás.

Nem tudok más testrészt mondani, melyet hosszú távon mesterséges támasztással segítenének, ha gyenge és nem tudja betölteni funkcióját. Pl. kevesen viselnek merevítőt, hogy gátolják a válluk és a nyakuk előreesését, vagy fűzőt a gyenge törzsizomzattal rendelkezők a helyes tartásért. Az ilyen esetekben a leggyakrabban alkalmazott (és logikus) módszer a tartáshiba és/vagy a funkcionális gyengeség korrigálása.

A lúdtalppal is ilyen megoldást kellene alkalmazni, ennek ellenére a modern kezelések többségben gyógycipő vagy betét viselését írják elő. Könnyebb megoldásnak tűnhet, de semmilyen mesterséges eszköz nem helyettesítheti a harminchárom erős és összehangolt lábízület elképesztő erejét és hatékonyságát. A lábfejekben húsz-húsz izom van, másik tizenhárom lábszáranként, ami a lábfejekhez kapcsolódik. Ez harminchárom izmot jelent, melyek egészséges, erős állapotukban arra hivatottak, hogy támogassák a lábunk struktúráját és funkcióját. A támaszték csökkentheti vagy megakadályozhatja a harántboltozat besüllyedését, de ezeknek az ízületeknek a működésébe is beavatkoznak, ami visszahat minden más fő ízületre, egészen a nyakunkig. Ebből következőleg a gyenge láb csak további gyengeségekhez vezet, és minél tovább segítjük mesterségesen a süllyedt harántboltozatot, annál kevésbé lesznek alkalmasak a saját izmaink megtenni ugyanezt. Ennek ellenszereként edzeni/erősíteni kell a lábat, ideje, hogy úgy tekintsünk rá, mint a testünk bármelyik más részére.

Két gyakorlat a talp erősítésére

Ha gyenge, vagy híján van az egyensúlynak, mozgáskoordinációnak, edzeni kell rá. A következő videóban ehhez látunk segítségképpen 2 gyakorlatot, melyek remek alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy erőteljes rugókká válhasson a lábunk.

Az első gyakorlat a megfelelő lábtartás kialakításában játszik fontos szerepet.

- Gyakorold a lábboltozat megemelését a videóban látottak szerint, minél több hétköznapi cselekvés közben (pl. fogmosás, főzés, stb.)!

- Tartsd magasan a lábboltozatot, miközben beszélgetsz valakivel, vagy iszod a reggeli kávét.

- Idővel nem is kell rá koncentrálni, mert természetessé válik a helyes tartás.

A második gyakorlat a lábfej és a boka stabilitását, egyensúlyát és koordinációját fejleszti.

- Állj lábujjhegyre 5 mp-re, majd lassan és folyamatosan engedd le vissza, szintén 5 mp alatt. Fontos, hogy mezítláb végezzük, mert bármi másban sokkal kisebb a hatékonysága.

- 5 ismétlést hajts végre, eleinte naponta egyszer, később, ahogy könnyebbé válik, naponta többször, magasabb ismétlésszámokkal is.

- Rendkívül fontos, hogy a nagylábujj a mozdulat során végig teljes kontroll alatt maradjon, mert annak elmozdulása minden mást is elmozdít a láb és a test többi részében.

Összességében tehát a lúdtalp nem betegség, hanem a testtartásban és a mozgásban megfigyelhető zavar és gyengeség. Ez a terület is ugyanúgy reagál az edzésre, mint a test bármelyik másik része: ha túl hirtelen és túl nagy mértékben terheljük, sérüléshez vezethet. Amennyiben azonban betartjuk a fokozatosság elvét, és logikusan összeállított gyakorlatokkal és progresszióval haladunk, elérhetjük a szükséges erőt a tartáskorrigáláshoz. Azt azonban jegyezzük meg, hogy ehhez nincs rövid út, sok elkötelezettséget igényel, hogy az eredménye egész életünkre kihasson.

Gauranga Das

www.hotashtanga.com