Jessica Lindsey mindent szeretett, ami a Muay Thai-jal kapcsolatos, az edzéseket, a küzdelmet a ringben, az erőteljes fegyelmet, a harc tudását és művészetét, mindent. Azt azonban senki nem gondolta, hogy a sportág iránti szenvedélye okozza majd a vesztét.

3 héttel lánya halála után, az összetört édesanya Sharron Lindsey szólalt fel, hogy a sportban sürgős változásokra lenne szükség, és szeretné felhívni a lánya esetére a figyelmet, hogy ne jusson ilyen sorsra még több sportoló.

Na de mi is történt valójában? Jessica alig 3 éve járt Muay Thai edzésekre, a 2. hivatalos küzdelmére készült 2017 őszén, az összecsapást megelőző napon, fél órával a mérlegelés előtt azonban összeesett az edzőterem közelében, futás közben. A barátja és a húga volt vele, ők riasztották a mentőket is. A célja az volt, hogy megfeleljen a 64 kg-s súlykategóriában, ezért őrületes diétába fogott.

A közeli kórház sürgősségi osztályán 180-as pulzussal feküdt, és az orvosok hirtelen nem tudták, mivel állnak szemben. Mesterséges kómába helyezték, de ebből már nem volt alkalma felkelni. A szervei sorban adták fel a szolgálatot, és 4 nap kóma után úgy döntöttek, hogy nincs értelme tovább a gépeken tartani. A diagnózis extrém kiszáradás volt, a kívánt súlykategóriába ugyanis súlyos étel- és folyadékmegvonással akart belefogyni. A lánynak korábban mindig egészséges volt, tehát egyéb tényezők kizárhatók voltak. A drasztikus súlycsökkentési kísérletével azonban végzetes kárt okozott a szerveinek, teljes szervezetének.

Az ötlet nem magától jött, több sportoló tanácsára kezdett bele ebbe a diétába, és elvileg folyamatosan „figyelték” az állapotát. A módszer olyan részelemeket tartalmazott, mint víztúltöltés a tartós megvonás előtt, sós fürdő, gumi izzasztó ruhában futni és edzeni, stb. Mindent lejegyzetelt, az ismert előnyöket, hátrányokat, tanácsokat olyan harcosoktól, akik korábban már végigcsinálták a módszert.

A Édesanya azt mondta, hogy ő nem volt teljesen tisztában azzal, hogy a lánya pontosan milyen módszerekkel próbál súlyt veszteni. Későn nyílt fel a szeme, és minden erejét bevetve el akarja érni, hogy a sportbizottságok, az edzők, és egyéb felelős személyek jobban figyeljenek oda a sportolókra, esetlegesen rendszeres orvosi közreműködés segítségével. A figyelmeztető jelekre sem reagált senki megfelelően, azt gondolták, hogy biztosan csak a fáradtság.

„Ez nem csak a Muay Thai-ról szól – mondta Sharron, a gyászoló anya – hanem minden küzdősportról, és egyéb sportágakról, ahol extrém súlycsökkentést kell végezni versenyek előtt. Remélem sok embernek nyílik fel a szeme a történtek hallatán.”

Azt hiszem mindenkinek tanulságként szolgálhat az eset, sportolóknak, edzőknek, szövetségeknek egyaránt. Az egészség elé nem érdemes semmit sem helyezni, különösen ilyen mértékben.