A múlt legnagyobb mestereinek életét tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy mindnyájan magasan képzett tudósai voltak harcművészetüknek. Ismereteik kiterjedtek az orvoslás, biológia, geometria, kinetika és a fizika szakterületeire is – ez tette lehetővé, hogy maximális hatékonyságot érjenek el technikáikkal.
A múlt legnagyobb mestereinek életét tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy mindnyájan magasan képzett tudósai voltak harcművészetüknek. Ismereteik kiterjedtek az orvoslás, biológia, geometria, kinetika és a fizika szakterületeire is – ez tette lehetővé, hogy maximális hatékonyságot érjenek el technikáikkal.
A karate-ütések alapvető célja, hogy minél pusztítóbb erővel hasson az ellenfélre. A kérdés az, hogy mi alkotja ezt az erőt? A fizika törvénye szerint az erő meghatározása a következő: „egységnyi idő alatt átvitt energia” – ebből is következik, hogy az idő kritikus tényező. Egy mozdulat végrehajtásához szükséges idő adja a sebességet. Ezen szabályokból is következik, hogy egy kisebb tömeggel, de nagyobb sebességgel végrehajtott ütés ereje ugyanakkora lesz, mint kétszeres tömeggel, de fele akkora sebességgel kivitelezett ütésé.
Tudjuk tehát, hogy a maximális erő elérésében a sebesség és a tömeg játszik kulcsszerepet. Vizsgáljuk meg, hogyan növelhetjük ezeket a tényezőket a lehető legerősebb ütés eléréséhez. Az ütés sebességének fokozásában sokat segít az izmok kondicionálása – sok karate-, és taekwondo-harcos alkalmaz izometrikus gyakorlatokat és súlyedzést izomtónusuk javításához. A helyes technika szintén létfontosságú: tudnunk kell megfelelő módon és sorrendben megfeszítenünk és elengednünk izmainkat, ennek kifejlesztéséhez célszerű először lassan, majd egyre gyorsabban gyakorolni az ütéseket.
A Japán Karate Szövetség tanulmánya szerint a kar sebessége nem állandó egy ütés során – a legnagyobb erőt éppen a teljes kiegyenesítés előtt fejti ki. Célszerű tehát ebben a fázisban eltalálnunk ellenfelünket, a maximális hatás elérése érdekében.
Az ütés sebessége azonban csak az egyik tényező, legalább ilyen fontos annak iránya, és időzítése. Minél gyorsabban közelít felénk az ellenfél, annál nagyobb hatása lesz a bevitt ütésünknek, hiszen az ő sebessége is hozzáadódik annak erejéhez. Ha az illető kihátrál az ütésünk elől, jóval gyengébben tudjuk csak eltalálni – ezt elkerülendő ráléphetünk a lábára, vagy másik kezünkkel beleránthatjuk az ütésbe.
Technikánkat hatékonyabbá tehetjük az ütő kar súlyának gyarapításával is. Ennek egyik módja, hogy növeljük az izomtömeget, de a meglévő súlyunkat is megtanulhatjuk jobban kihasználni. Ez a kime módszere, melynek lényege, hogy a megfelelő pillanatban megfeszítjük az ütő kart, egységes, masszív tömeggé változtatva azt. Még nagyobb erőt vihetünk be azzal, ha a csípőnk beforgatásával egész testünk tömegét hozzáadjuk az ütéshez.
Létfontosságú megtanulni azt, hogy a különböző irányokból érkező támadásokra megfelelő választ adjunk. Ez eleinte természetellenesnek érződhet, de minél többet gyakoroljuk, annál könnyedebb és folyékonyabb lesz a mozgásunk. A cél, hogy bármilyen szögből érkező ütésre felkészültek legyünk, és a lehető legjobb ellencsapással hárítsuk el azt.
Chuck R. Taylor írása