A hosszú - a karantén előtti állapothoz képest mozgáshiányos - kényszerpihenő után mindenki nagy örömmel és aktivitással veti bele magát újra az edzésekbe. És emberi természetünknél és sportolói maximalizmusunknál fogva rögtön ott szeretnénk folytatni, ahol abbahagytuk. Itt jön be az első mentális frusztráció, amivel találkozunk, amiatt, hogy tapasztaljuk a fizikai állapotunk, teljesítő képességünk visszaesését. Ez azért is nagy akadály, mert lehet hogy a karantén előtti állapotunk felépítéséhez sok éves tudatos, megtervezett munka vezetett. 

Az edzés újrakezdése bizonyos szempontból még nehezebb mint annak idején a kezdés. 

Az egyik nehézség, hogy újra vissza kell szereznünk a “munkakedvünket”. Számolni kell azzal, hogy lesznek olyan napok, mikor hasztalannak tartjuk vagy nem lesz kedvünk edzeni, de ilyenkor ne feledjük el, hogy ez ebben a helyzetben természetes dolog. Ilyenkor jön jól az edzés közben kifejlődő akaraterő, a folytatáshoz. Ellenkező esetben eddigi munkánk kárba megy. 

Szintén nagy segítség most a megfelelő motiváció. Gondoljunk ilyenkor például az eddig elért sikerekre, eredményeinkre, hogy ez a motiváció továbbra is megmaradhasson.
Legyünk mindenképpen türelmesek, ne várjunk túl hamar látványos eredményt. Sajnos kevés edzés mindig visszaeséssel jár.

Haladjunk apró léptekkel Az intenzitást fokozatosan növeljük. Mindenképp figyeljünk az edző/mester utasításaira, ami jelenleg még fontosabb dolog. 

Fogadjuk el, hogy hasonlóan, mint kezdő korunkban az izomláz ismét rendszeresen jelentkezhet.

Amennyiben bármilyen jellegű erősebb fájdalom bukkan fel, majd néhány napnál tovább tart vagy erősödik, fennáll az izomsérülés veszélye, amellyel orvoshoz kell fordulni és át kell gondolni az edzéstervet. 

Figyeljünk tehát oda az edzés minden fizikai és mentális részére. ha szükséges keressünk fel sportpszichológust is. És ne felejtsük el, hogy a mostani helyzet mindenkit hátrányosan érint, ezért ha mentálisan erősek maradunk hatalmas versenyelőnyünk keletkezik.