Minden bizonnyal sokakat érint/érintett a probléma, hogy hiába a sportolás, nem látszott az eredménye, vagy nem úgy fejlődött a terhelhetőségünk, mint szerettük volna. Ennek rengeteg oka lehet, de most nézzük meg néhányat a leggyakoribb okok közül a sportolás szemszögéből (bár az élet más területeire is átvetíthetők).

1. Bajainkért mást okolunk

Más emberek, vagy tőlünk független külső tényezők hibáztatása káros hatású lehet, hiszen akadályozza a tárgyilagosságot, hogy rájöjjünk, mit csinálunk rosszul, ezáltal meggátolja, hogy tanuljunk a saját hibáinkból. „Nem futok, mert esik az eső vagy éppen nagyon süt a nap.” „Nem tehetek róla, hogy elhíztam, sokat etettek a szüleim.” „Tele volt a terem, így inkább nem mentem el edzeni.” „XY mindig megkínál, és nem mondhatok neki nemet.” Ezek, és más, hasonló mondatok gondolom mindenki számára ismerősek.

Megoldási tipp: ne a külső indokok/hatások alapján határozzuk meg a sportolási és étkezési rendszerünket, hanem annak helyét, idejét, módját magunk szabjuk meg, és ne engedjük senkinek, hogy eltántorítson ettől a tervtől.

2. Mindenért önmagunkat hibáztatjuk

A ló túloldala: önvádaskodás. Kimondottan ártalmas gondolkodásmód, mely szintén torzítja a reális valóságlátást, és mélyítheti a kisebbrendűség és a bizonytalanság érzését. Ez a hozzáállás az emberek többségét nem arra sarkallja, hogy kiderítsék, hol a hiba a rendszerben, és kijavítsák azt, hanem a valós vagy vélt kudarcok elkedvetlenítő hatása miatt hajlamosak lesznek feladni.

Megoldási tipp: ne adjuk fel rögtön a szokásainkat, hanem próbáljuk kitalálni, mi lehet a sikertelenség oka. Lehetséges, hogy csak egy apróságon kell változtatni.

3. Nincsenek céljaink

Nem lehet úgy eljutni valahová, hogy nem tudjuk hová tartunk. Bármi is legyen a választott mozgásforma, először is azt kellene definiálni magunknak, hogy mit szeretnénk vele elérni. Tegyük hát fel a kérdést: „mi a cél?” Ha ez megvan, az oda vezető utat is könnyebb lesz megtalálni. Ahhoz, hogy sikeres legyen a dolog, érdemes részcélokat is kitűzni, melyek hozzásegítenek a fő vágyunkhoz, és a folyamat közben is kisebb sikerélményeket okoznak. Ez tud mindig előrébb lökni.

4. Vannak céljaink, de rosszak/irreálisak

Ha a tevékenységünkben nagy sikerre (pl. aranyérem, konkrét személy túlszárnyalása, stb.) vágyunk, és ez rögeszménkké is válik, akkor egyrészt a környezetünkben élőkre sem fogunk figyelni, másrészt pedig saját magunk valós szükségleteire sem. Megszállottan hajtunk az eredmények után, ami akár az egészségünk rovására is mehet. Másikféle esetben pedig olyasmiben akarunk minden áron jók (jobbak) lenni, melyhez sokkal kevesebb tehetségünk van, mint máshoz. Sokan akkor döbbennek rá, hogy mást/máshogy kellett volna csinálni, mikor végre elérték (vagy a közelébe kerültek), amit akartak, így pedig a boldogságukat éppen a cél elérése teszi tönkre.

5. Rövidítő utak keresése

A rohanó világban mindenki mindent azonnal, sőt, inkább tegnapra szeretne, emiatt aztán megpróbálják megtalálni azt a megoldást, ami a leggyorsabban, a legkisebb energia befektetéssel segít elérni a célt. Ez a hozzáállás azonban a legtöbb esetben a siker illúzióját tudja csak biztosítani. A kemény munka nem mindig élvezetes, de nem biztos, hogy megéri a rövidebb utat választani. Rosszabb esetben sérülésekhez vezethet (pl. egy erőelem végrehajtása a megfelelő alaperő/hajlékonyság/ízületi felkészültség stb. nélkül).

6. Lebecsüljük az apró dolgok jelentőségét

Értékelni kell a kisebb eredményeket is, mert ezek tömkelege vezet a nagy célhoz. Meg kell tanulni örülni minden, elsőre aprónak tűnő dolognak, máskülönben bele fogunk fásulni a folyamatba. Úgy gondolhatjuk, hogy a „kis dolgok” a „kis embereknek” vannak, ám mindenre figyelni kell, ami elvégzésre vár vagy elvégzésre került.

7. Túl hamar feladjuk

Gyakran ez pont az 5. pontban említett okokra vezethető vissza. Mindent gyorsan akarunk, és ezért kudarcként éljük meg, ha nincs 1-2 héten/hónapon belül látszatja az edzésnek (szerintünk). Ilyenkor hajlamos az ember úgy érezni, hogy nincs is értelme az erőfeszítéseknek, pedig valószínű, hogy vagy egy kicsit több türelemre volna szükségünk, vagy a módszereinken kellene valamelyest változtatni. Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy a sport hosszú távon mutatja meg igazán a hatását, így tartsuk meg akaraterőnket és kitartásunkat!

Reméljük, Ti ezeket a hibákat nem fogjátok elkövetni, vagy ha mégis, időben felismeritek majd, és megpróbáltok tenni ellene.

Kellemes edzést!

www.egeszsegmagazin.com