A cikk alapjául a Black Belt magazinban található, W. Hock Hochheim írása szolgált.

A harcművészek között is gyakran alakul ki vita azzal kapcsolatosan, hogy pusztakezes technikákkal mennyire hatékonyan védheti meg magát az ember késes támadó ellen, éles helyzetben. Elhangzanak a mondatok, hogy „Kizárt, hogy ez működjön egy valós támadás ellen.”, „Csináld csak ezt, és tuti megvágatod magad!” vagy „Ezzel a technikával megöleted magad.” stb. Érdekes, hogy nagyon kevés spekuláció alapszik pl. késsel elkövetett bűncselekmények esettanulmányain, vagy más tudományos vizsgálaton, sokkal inkább egyéni (sokszor szűk látókörű) véleményekre támaszkodnak az ilyen beszélgetések során.

A viták tulajdonképpen 3 kritikus pontra/mítoszra épülnek:

- az első esemény
- minden támadó profi
- az összes késharc véget ér az első sérülést követően

1. mítosz: Az első alkalom

Gyakran kijelentik, hogy bizonyos technikák nem alkalmazhatók késes támadás hárítására, sokszor azonban azért, mert egy magasan képzett ember ellen tesztelték. Az oktató ezzel „bebizonyítottnak” tekinti a dolgot, és esetenként kihagyja az alkalmatlannak vélt technika tanítását és begyakoroltatását. De mi történik akkor, ha az első éles helyzetben mondjuk egy széket akarnak a fejedhez vágni, vagy csak puszta kézzel támadnak a kés helyett? Éppen ezért mindenre fel kell készülni, hiszen nem csak késes támadó létezik, ezért bármely megtanult technika a hasznodra válhat az aktuális szituációtól függően. Miért hagynád hát ki akármelyiket is? Pusztán azért, mert nem használhatod az első valós támadásnál? Ezt nem lehet előre megjósolni.

2. mítosz: Minden támadó profi késes

„Óvakodj az utcai harcosoktól! Villámgyors a keze, úgy leszúr, mint a gép, miközben a másik kezével üt, húz-von és eltereli a figyelmed! Hányszor hallottál ilyen figyelmeztetéseket? Az utcai harcosok a viselkedésükkel megpróbálják elhitetni, hogy ők a legrosszabb rémálmunk, képzett harcosok, akik a lehető legrosszabb módon, a meglepetés erejét kihasználva támadnak. A világ legnagyobb hadseregeit is győzték már le ilyen taktikával.

A jó hír az, hogy a harcművészeknek/küzdősportolóknak általában olyan emberekkel szemben kell megvédeni magukat, akik a szakmai körök szerint képzetlennek, vagy csak közepesen képzettnek számítanak. Ők pedig tucatnyi hibát vétenek harci helyzetekben, gyakran a fejezet elején olvashatók ellentétét hajtják végre, és nem terveznek, hanem improvizálnak. Technikai hibákat követnek el szúrások és vágások közben, nem megfelelően dolgoznak a szabad kezükkel, és ami még rosszabb rájuk nézve (a védekezőnek viszont előny), hogy sokszor lassú, koordinálatlan mozgással, esetleg kábán vagy részegen támadnak.

Természetesen ettől függetlenül úgy kell edzeni, hogy felkészültek legyünk a legrosszabb forgatókönyvre is, de soha ne hanyagolj el egy technikát csak azért, mert azt gondolod, hogy vérprofi lesz a támadód.

3. mítosz: Minden késharc áldozatnak az első sérülés után vége

Vívás mérkőzéseknél csengő jelzi a találatot, és gyakran az első érintést követően vége, megvan a győztes. De mi a helyzet, ha az egy pillanattal utána a vesztes szintén betalál? Akkor mindkettő „halott”? Nem, már „megvan a győztes”. Egy valós helyzetben ez lényegesen bonyolultabb. Pl. a börtönök statisztikái alapján sokan 10-20 szúrás/vágás után is még küzdenek. Ha egy közelharcot tekintünk az utcán, a több seb és az elhúzódó küzdelem normális lehet. Ahhoz, hogy igazán jól felkészülhess, számításba kell venned, hogy sokkal az egyik fél megsebesülését követően sincs vége.

Felmerülhet a kérdés, hogyan végződnek akkor a késharcok? A kutatások szerint az egyik általános jó megoldás a fegyvert tartó kar kicsavarása. Amint a kart lelassította vagy megállította egy blokk, vagy egy sikeres vágás/szúrás, könnyebb azt elkapni, és hatástalanítani az ellenfelet. Működőképesek még a verbális készségek, a lábmunka, ütések, földrevitelek, dobások stb. A legjobb módja, hogy fejleszd a kés elleni képességeidet, ha életszerű utcai szituációkra fókuszálsz. Fontos ezeket eljátszani, és begyakorolni.

Ha hagyod, hogy ez a 3 mítosz uralja a gondolataidat, esetleg tévedésből elhagyhatsz értékes védekező technikákat, ezáltal elveszed magadtól (és sok esetben másoktól, pl. diákjaidtól) a lehetőséget, hogy valódi életmentő képességeket dolgozz ki.

Kellemes edzést!

www.blackbeltmag.com