A sorozatunk záró cikkében az ókori Rómába kalauzoljuk olvasónkat.
A római térhódítás hatására átalakult a hellén testkultúra, a pentatlon (mely sokoldalú fizikai terhelhetőséget követelt) helyett elindult egyfajta specializálódás, és eldurvultak a játékok a kialakult profizmus miatt.
A sorozatunk záró cikkében az ókori Rómába kalauzoljuk olvasónkat.
A római térhódítás hatására átalakult a hellén testkultúra, a pentatlon (mely sokoldalú fizikai terhelhetőséget követelt) helyett elindult egyfajta specializálódás, és eldurvultak a játékok a kialakult profizmus miatt. A polgárok testkultúrájára, és erejük fenntartására kevesebb hangsúlyt fektettek, mint a görögök, valamint a fiatalok felkészítése 15-16. éves korig (a hadseregbe való belépésig) a család feladata volt, onnantól a katonai táborokban folyt a sokoldalú képzés.
A Római Birodalom egyik jellemző sajátossága a magas szintű kocsi- és lovasversenyek, melyek a cirkuszi tevékenységek között is megjelentek, de reprezentálták a kiváló technikai színvonalú katonai egységet is. A hajtó minden eszközt megragadhatott a győzelem érdekében, akár ki is üthette ellenfelét a kocsijából.
A gladiátorok kiképzése eltérő jegyeket mutatott, hiszen eltérő a motiváció, a hatalmas fájdalmak elviselésére és a halálra készítették fel őket azon kívül, hogy fejlesztették a testi erejüket és ügyességüket. A Kr.e. III. században jelentek meg először a gladiátorviadalok, ezek még sokkal kegyetlenebbek voltak, mint a császárság idején (Kr.e. 31-től 476).
Ritka kivételtől eltekintve erőszakkal hurcolták ide a harcosokat. Rabszolgák, elrabolt polgárok, elítéltek, hadifoglyok kerültek erre a helyre, így biztosították az utánpótlást. Büntetésként 3 fő típus volt a jellemző. Az elsőnél az elítéltnek egy harcedzett gladiátorral kellett megküzdeni, ami a legritkább esetben végződött a gladiátor vereségével. A második változat a vadállatok elé dobás, ahol egy nagyon rossz minőségű „fegyvernek” szánt eszközt kaptak, amivel szinte képtelenség az önvédelem. A harmadik típusnál volt a legnagyobb túlélési esély, ugyanis gladiátoriskolába küldték az elítéltet. Meghatározott számú győzelemmel zárt küzdelem után a harcos mentesülhetett a viadalokban való részvétel alól.
A császárság korában érezhetően a békésebb sporttevékenységek és esztétikumot szolgáló testkultúra felé terelődött az igény, így közkedveltté vált a súlylökés, súlyemelés, gimnasztika, futás, labdajátékok, fogathajtás stb. Ez utóbbi az egyik legnagyobb látogatottságnak/nézettségnek örvendett.