Mai napig folytatódik a spekuláció, hogy pontosan milyen módszerrel is volt képes Yi Sun-shin admirális a két hatalmas kardot használni.

A kumdo (lényegében a kendo, koreai írásmóddal) gyakorlói ragaszkodnak hozzá, hogy harcművészetük egyenesen az admirális harci technikáinak továbbfejlesztése. Mégis néhányak szerint a kumdo tagadhatatlanul hasonlít, mások szerint megegyezik a japán kendoval. Sok kumdo mester, köztük Lee Jeong-hee, szerint harcművészetüket a japánoktól vették át, és csak kevés módosítást alkalmaztak benne. Azt mondják, a japán és koreai kardforgatók ugyanazon szabályok alapján gyakorolnak, és versenyeznek, aztán büszkén hozzáteszik, hogy azért a koreaiak mindig megfutamodásra kényszerítik japán ellenfeleiket.

A hasonlóság a két harcművészet lábtechnikái, kézmozdulatai, védőfelszerelései, igazi és gyakorló fegyverei és a vívás szabályai között, arra a következtetésre juttat minket, hogy a kumdo a kendo leszármazottja és nem Yi Sun-shin admirális ősi harcművészetéből származik.

Lopott tudás?

A fanatikusabb koreaiak valószínűtlen teóriája szerint viszont a japánok a kendot azután fejlesztették tökélyre, hogy annak alapjait "ellopták" a régi koreai kumdo mesterektől. Noha ezt az elméletet alátámasztja a koreai és japán kardok fejlődésének története, mégis a legvalószínűbb az, hogy csak szimplán a koreai nemzeti érzelmek hozták létre ezt a teóriát.

Egy jelentős különbség mégis akad a kumdo és a kendo között, mégpedig A bon guk kum bup, kb "a természetes kard forma". Ez a sajátos mozgássorozat egyáltalán nem található meg a japán kendoban. Sok koreai emiatt hiszi, hogy a kumdo mégiscsak tőlük származik és semmi köze a japánokhoz.

Cáfolatként azt szokták mondani a bon guk kum bup, csak a Mu Yea Do Bo Tong Ji nevű 1700-as évekbeli könyvben található instrukciók modern feldolgozása. Mindenesetre kijelenthetjük, hogy még sok kutatást kell elvégezni a kumdo és a kendo pontos kapcsolatának felderítéséért.

Haedong Kumdo

Sajnálatos módon kevés nyugati harcművész ismeri a haedong kumdo-t, vagyis egy teljesen egyedi, és nyilvánvalóan koreai eredetű kardforgatási technikát. A haedong kumdo neve a Koreára használatos régi kínai megnevezésből származik. Hae vagyis tenger és dong vagyis kelet. Sok koreai szerint valójában ez az igazi ősi tudás és nem a kumdo.

Az első dolog ami feltűnik amikor egy haedong kumdo iskolába belépünk, az hogy hiányoznak a hagyományos japán dekorációk. A mesterek egyszerű dobok-ot vagyis egyenruhát viselnek, laza, bő nadrággal. A tanítványok egyszerű fekete egyenruhát viselnek a hagyományos övekkel.

Mindenki kezében keményfából készült gyakorlókard, ami elég hasonló a japán bokkenhez, de néhány centiméterrel hosszabb a kumdoban vagy a kendoban használatosaknál. A kard nagyobb súlya miatt a haedong kumdo nagyobb hangsúlyt fektet hosszabb mozdulatokra, több a körkörös vágó mozdulat és a testtel végzett forgás.

Történelmi gyakorlat

A koreai harcművészetek összehasonlításakor fontos megemlíteni még egyszer a bon guk kum bup-ot. A kumdo tanoncok megtanulják ugyan ezt a formát, de elég kevés köze van a többi hagyományos formához. A haedong kumdo tanoncok viszont nem tanulják meg, pedig a többi haedong kumdos gyakorlathoz igen hasonló.

Ezt az anomáliát azzal magyarázzák, hogy a koreai három királyság időszakában (I.E 37 - 668) mindhárom királyságnak (Silla, Paekche, Koguryo) megvolt a maga sajátos technikája. Sok technika nem maradt fent ebből a korból kivéve a bon guk kum bup Sillából és a haedong kumdo a Koguryo dinasztiától. Noha különböző területek különböző technikáiról van szó, bizonyos elemeket mindkét változat tartalmazhatott.

Ha ez mind igaz, akkor a modern harcművészek kiváltságos helyzetben vannak azáltal, hogy hozzáférnek az ősi koreai kardforgatás művészetének különböző formáihoz. Vannak pletykák is, hogy még mindig vannak távoli falvakban elfeledett ősi kardforgatási technikák a felfedezésre várva. Ha ezeket felfedezik, érdekes lenne összehasonlítani őket a már ismert koreai kardforgatási technikákkal.