Olyan harcművészeteket és küzdősportokat mutatunk be, amelyek technikai repertoárjából előszeretettel használnak a világ hadseregeiben.
Az emberiség rövid történetének ősidők óta része volt az erőszak és a háborúskodás. Az elmúlt évezredek alatt a harc eszköztára folyamatosan alkalmazkodott az adott körülményekhez. Ennek során az emberiség a kővel-bunkóval-kézzel történő összecsapásoktól a kifinomult pusztakezes és fegyveres harci technikákig jutott el.

Ökölvívás

Ugyan arról nincs hivatalos adatunk, hogy az emberi faj mikor és milyen körülmények között használta először ökleit az egymás elleni viszálykodások során, de valószínűsíthetően az ökölvívás az egyik legrégibb sport. Első nyomaira a Kr.e. 5. évezred második feléből, a mai Etiópia területén bukkanhatunk. Kezdetei az ősi harcászati kiképzésre vezethetőek vissza, amelynek során a katonák védekező, hárító, majd támadó mozdulatokat gyakorolták. Természetesen ezek eltértek a mai modern ökölvívásban használatos kombinációktól. Az ókori domborműveken szerte a világon felfedezhetők ökölvívó ábrázolások, de igazi versenyszerű megjelenése a görögökhöz köthető. Elsődleges funkciója a katonák kiképzése volt, de Kr. e 688-tól már az ősi olimpiai játékoknak is részesévé. Az ókori Rómában elvesztette sport jellegét, csupán az arénában harcoló gladiátoroknál kerültek elő az ökölvívás technikái. A középkorban teljesen eltűnt, majd az újkor hajnalán bukkant fel újra Angliában, ahol kialakult az ökölvívás modern változata. Ekkortól lett egyre népszerűbb az ökölharc, majd kezdtek kirajzolódni azok a szabályok, amelyek hatással voltak napjaink ökölvívó mérkőzéseire is. Szerte a világon a katonai és rendvédelmi kiképzés alapjául szolgál.

Birkózás

Az ökölvívás után a birkózás a második legősibb, eszköz nélkül vívott test-test elleni küzdelem, amelynek fő célja az ellenfél két vállra történő leszorítása. Az első feljegyzések szintén az ókorból maradtak ránk, amikor az osztálytársadalmak kialakulásával a birkózás a katonai réteg kiképzésének szerves része volt. Az ókori Görögországban a birkózás szintén az olimpiai játékok első sportágai közé tartozott, ahol az ellenfelek olajozott testtel, ruha nélkül küzdöttek egy homokkal borított küzdőtéren. A görögök a birkózást a katonai kiképzés részeként kezelték, amelynek következtében magas fokú fizikai és lelki erőre tettek szert. A magas színvonalú görög birkózás a római korban a cirkuszi gladiátorok véres élet-halál harcává silányult. A középkor folyamán a lovagi nevelés részeként a birkózás jelentős szerepet töltött be a katonáskodó réteg életében. Az ipari forradalom után a sport a közönség szórakoztatása céljából, sajátos módon, cirkuszi birkózásként lépett át a modern korba. A mai birkózás alapjait francia mesterek tették le.

Sambo

A „fegyver nélküli önvédelem” elnevezésű orosz sambo egy teljes egészében tudományos kutatás, fejlesztés eredményeként kialakult közelharc stílus. Vázát a Szovjetunióban létező különböző birkózó stílusok, valamint judo elemek adták. Az első világháború végén Lenin létrehozta a Vörös Hadsereg kiképzésért felelős testületet, majd a harci módszerek kutatását helyettesére, Ioszeb Dzsugasvili-re, azaz Sztálinra bízta. A rendszer megalakításában igazi áttörést a Kliment Jefremovics Vorosilov (a későbbi marsall) által felállított „Dynamo” csoport ért el, akik alapos gondossággal vizsgálták meg a világ összes akkor ismert küzdősportját, ezzel gyarapítva hadseregük közelharci szisztémájának gyarapítását. Így született meg a Sambo, amely azóta is orosz hadsereg és a különleges alakulatok kiképzésének gerincét képezi.

Defendo

A Defendo egy pusztakezes önvédelmi rendszer, amelynek története az 1900-as évek elejére nyúlik vissza. Alapjait a sanghaji rendőrségnél szolgált két brit rendőrtiszt, William E. Fairbairn és Eric. A. Sykes rakta le. A rendőri intézkedések során bekövetkezett haláleseteket kiértékelve egy minden eddiginél hatékonyabb és gyorsabban tanulható közelharc rendszer kidolgozását tűzték ki célul. Az éveken át tartó gyűjtő- és kutató munka meghozta gyümölcsét, Fairbairn 1926-ban Defendu néven meg is jelentette könyvét. Megjelenését követően jelentősen visszaestek a rendőröket ért inzultusok és sérüléssel járó atrocitások. A rendszer a második világháborúban is kitűnően vizsgázott a szövetséges erők speciális alakulatainak kiképzési anyagaként. A Defendu a kezdetektől dinamikusan fejlődött, ráadásul mindig megfelelt az adott feladatkörnek és válaszokat keresett az új kihívásokra. A világháborút túlélt katonák tapasztalatai tökéletesítették a rendszer mozgásanyagát, taktikai és mentális képzését, ráadásul a világ minden tájára eljutott. Nem véletlen, hogy a mára Defendo-nak nevezett önvédelmi rendszert a világ számos országában használják.

Krav maga

A Krav Maga az Izraeli Védelmi Erők hivatalos közelharc rendszere, amelynek elsődleges célja, hogy használóját felkészítse az erőszakos helyzetek felismerésére illetve azok gyors, megfelelő kezelésére. A rendszer létrehozója a magyar származású Lichtenfeld Imre, aki húsz éven keresztül az Izraeli Védelmi Erők testnevelés és a közelharc-oktatás vezetője volt. Célja egy olyan univerzális rendszer megalkotása volt a fegyveres erők számára, amelyet a legrövidebb időn belül bárki elsajátíthat. Ezért nem is találhatóak azok a kötött mozgásformák és formagyakorlatok, amelyek a tradicionális stílusokra jellemzőek. Tanulóit felkészíti a több ellenfél elleni küzdelemre, ugyanúgy, mint a késes, botos, lő- és más fegyveres támadások elleni védekezésre, akár szélsőségesen környezetben is. Széles körű alkalmazhatósága miatt az FBI, a CIA, a DEA, a svéd és a lengyel hadsereg, illetve számos ország speciális rendőri és katonai egységei is használják.

Ju-jitsu

A Ju-Jitsu egy több száz év alatt kifejlődött japán harcművészeti ág, amelynek jelentése: „lágy módszer”. A feudális Japánban a szamurájok, harcosok támadó technikáit, de a pusztakezes védekezésre kényszerült földművesek által használt harci elemeket is tartalmazta. Repertoárájában ugyan megtalálható az ütés, a rúgás, az eszközök használata, de fő jellemzői a test-test elleni küzdelem, a dobások, a földharc, a feszítések, fojtások. A Ju-Jitsu különlegessége az állandó útkeresés, hiszen hasznosítani igyekszik a modern kor új, tudományos ismereteit, nem ragaszkodik feltétlenül a tradicionális formákhoz, technikákhoz. Az egész világon elterjedt hatékony önvédelmi rendszer technikáit elsősorban a fegyveres testületek képviselői gyakorolják. A modern Ju-Jitsu több országban a katonai és rendvédelmi szervek kiképzésének szerves része.

Judo

A judo japán eredetű küzdősport, ami a Ju–jitsuból fejlődött ki a XIX. században. Ekkor a Japánba betörő nyugati civilizáció hatására az ősi iskolákat bezárták és csak nagy titokban, fedőnevek alatt oktathatták a harci technikákat és elveket. 1882-ben egy Jigoro Kano nevű mester, - aki a Jiu-Jitsu tenshin shinyo és kito ryu stílust gyakorolta, - megalkotta saját küzdelmi rendszerét, abból a célból, hogy a hanyatlóban lévő szamuráj erkölcsöket, nevelési elveket, és módszertanokat átmentse. A ju-jitsuból elhagyta a testi épségre veszélyes technikákat és a modern kor számára egy elfogadhatóbb, veszélytelenebb köntösbe csomagolta. Megalkotta az eséstechnikát, hangsúlyt helyezett a dobás és földharc elemek magas szintre emelésére. A rendszert judo-nak nevezte el, aminek jelentése „lágy út”. A kondicionális és koordinációs képességek fejlesztését célzó edzésmódszere, a test-test elleni közvetlen kontaktus, valamint technikai reperoárja miatt a világ hadseregeiben is előszeretett alkalmazzák, hiszen a katonáknál élet vagy halál a tét.

Sanshou/Sanda

Ez a full contact harci rendszer és küzdősport, a kínai harcművészetekből fejlődött ki, napjainkban általában a küzdősport modern változatát jelenti. Eredetileg a Shansou (szabadkezes) enyhítő kifejezés volt az erőszakos sportra, és az egész világon elterjedt. A Sanshou-t eredetileg a kínai hadsereg fejlesztette ki a hagyományos Kung-fu és a modern küzdősport-technikák tanulmányozása és gyakorlata alapján. A rendszer a full contact kickbox elemeit - kis távolságról gyors egymásutánban bevitt ütések és rúgások - kombinálja a birkózással, a földrevitellel, a dobásokkal, a lábsöpréssel, a láb befogásával, sőt néhány versenyen még a könyökütéssel és térdütéssel is.

Kali

A Kali - más néven eskrima vagy arnis - a Fülöp-szigetek rendkívül hatékony fegyveres harci művészete, amely számos országban – köztünk hazánkban – vált népszerűvé. A legtöbb harcművészettől eltérően a Kali már az első pillanattól kezdve oktatja tanulóinak a fegyveres harcot. Ugyan a rendszer a fegyveres harcon alapszik, természetesen magába foglalja a pusztakezes küzdelem technikáját is, beleértve a legtöbb fegyver elleni pusztakezes védekezést. Ennek során a tanulók elsajátítják azt, hogyan harcoljanak fegyverrel vagy a nélkül, alkalmazkodva a kialakult helyzethez. A Kali oktatási rendszere nagymértékben fejleszti a kéz gyorsaságát, illetve a különböző támadásokra adandó reakció sebességét. Széles körű alkalmazhatósága miatt szerte a világon használják a fegyveres erők kiképzésében.

Muay thai

A thai-box, eredeti nevén - Muay Thai - egy Thaiföldről származó pusztakezes harcművészet. Története az ősidőkre nyúlik vissza, amikor is a túlélésért küzdő népcsoportok az egymás elleni harcban harci technikákat voltak kénytelenek kifejleszteni. Eredetileg tehát védőfelszerelés nélkül gyakorolták, azonban ma már a sportolók egységes szabályrendszerben, ökölvívó kesztyűben és védőfelszerelések használatával küzdenek. A küzdelem során a harcos nem csak ökleit, hanem a lábát, a térdét és a könyökét is használhatja. A karatétól és a kung-fu stílusoktól annyiban különbözik, hogy a harcosok a rúgásokat és ütéseket teljes erőből viszik be. A koncentrációt, az erőt, a reflexeket, az időzítést állandó küzdőgyakorlatokkal fejlesztik, ezért hihetetlenül kemény és brutális sportnak számít.

honvedelem.hu