A magasabb szintű épületek biztonságosabbá tétele megnöveli az esélyét a könnyebb célpontok elleni támadásoknak?

John Riddle: A katonai és rendőri szervek világszerte megnövelték az állami létesítmények, követségek biztonságát. Ennek következményeképpen az elmúlt időszakban számos támadást követtek el könnyebb célpontok – szállodák, iskolák, piacok – ellen. A merényletek célpontjai ezekben az esetekben legtöbbször turisták, újságírók, állami és üzleti vezetők voltak.

Mike Gillette: A John által említett helyszínek mindig is a terroristák legkedveltebb célpontjai voltak, és ez a jövőben is így lesz – könnyű a be-, és kijutás, valamint sok ember tartózkodik rajtuk, maximalizálva ezzel a potenciális áldozatok számát. Példaként említeném az 1920-as merényletet, amikor egy lovaskocsit robbantottak a Wall Street-i J.P. Morgan bank előtt, ez az eset 38 halálos áldozattal és 143 sérülttel járt.

Michael Janich: A temészet egyik legalapvetőbb törvénye, hogy a ragadozók a könnyű prédára vadásznak.

Tom Gresham: A könnyű célpontok valóban prioritást élveznek, de ez nem szabad, hogy befolyásoljon bennünket, ha pusztán a hírekben látott támadásokra alapozunk, az nem ad elegendő felkészültséget. Egy terrorista támadás esélye nagyon kicsi, de nem kizárható. Érdemes végiggondolni, mi a teendő ilyen esetben, jó, ha van kész akciótervünk egy utcai merénylet esetére.

Ezek fényében milyen lépésekkel növelhetjük saját biztonságunkat?

Gresham: Először is tisztázzuk magunkban, hogy sosem lehetünk teljes biztonságban. Amit tehetünk, hogy mérlegeljük és kezeljük a kockázatot. Beszéljünk meg egy biztonsági szót a családunkkal, amit ha kimondunk, követik minden utasításunkat.

Kelly McCann: A legfontosabb dolog, amit mindannyian megtehetünk, hogy a hétköznapi életben felkészültek vagyunk az ilyen szituációkra, elkerüljük a potenciális veszélyhelyzeteket. Ez jelentősen csökkenti az esélyét annak, hogy áldozattá válunk.

Gillette: Tisztában kell lennünk a fenyegetés mértékével. A sűrűn lakott helyek, a történelmi jelentőségű helyszínek nagyobb kockázatot jelentenek. Bárhova megyünk, mérjük fel az adott hely potenciális stratégiai jelentőségét, és ennek megfelelően legyünk elővigyázatosak.

Janich: Bármi történik, meg kell tudnunk védeni magunkat és szeretteinket. Ne legyünk paranoiásak, de ne is dugjuk a homokba a fejünket. Ha képesek vagyunk felismerni a veszélyt, az megváltoztatja hozzáállásunkat, és megtanít az önvédelemhez szükséges képességek elsajátítására.

Riddle: Először is, legyen egy tervünk. Ha külföldre utazunk, járjunk utána az adott ország terrorfenyegetettségének, és ne menjünk olyan helyre, ahol túl magas egy potenciális merénylet valószínűsége. Legyünk tisztában a helység szokásaival, kultúrájával, ne adjunk ki információt látogatásunk céljáról, tartózkodásunk helyéről és idejéről idegen embereknek.

A tudatosság fokozása a legfontosabb elővigyázatossági lépés, amit tehetünk?

Janich: Az önvédelem első lépése a tudatosság. Ez nem csak azt jelenti, hogy tisztában kell lennünk a közvetlen környezetünkkel, hanem fontos ismernünk egy potenciális támadás természetét is. Nem elég felismernünk a támadás jeleit, azt is tudnunk kell, hogyan védekezzünk ellene, például hogy milyen fedezék nyújt védelmet veszély esetén.

Gillette: Talán elcsépelten hangzik, de a tudatosság a legkritikusabb pontja a túlélésnek, és ez minden helyzetre igaz. Semmi sem szabad, hogy meglepetésként érjen. Mindig tegyük fel a kérdést „miért?” – „miért sétál felém ez a gyanús külsejű ember?” vagy „miért hagyja valaki a táskáját egy buszmegálló mellett?” – ezek a kérdések megmenthetik az életünket.

Gresham: A kulcs az elővigyázatosság. Gondold végig, amit látsz, amit hallasz. Állj meg kellő távolságra az előtted haladó autótól, hogy ki tudd kerülni, ha baj van. Tudd, hogy hol van az épület hátsó kijárata, amiben tartózkodsz. Az ilyen a lépésekkel jelentősen megnő az esélyünk a túlélésre.