Manapság egyre több harcművész alkalmaz nyugati boksztechnikákat, és bár sok tradicionalista ellenáll ennek a „divatnak”, számos oka van, amiért érdemes követni ezt az irányzatot. E technikák praktikusak, hatékonyak, és erejükben a klasszikus karate ütésekkel vetekednek. Relatíve egyszerű ezeket megtanulni és adaptálni harcművészetünkbe – kiválóan kombinálhatóak annak technikáival – illetve önvédelem esetén is hasznunkra válhatnak.
Manapság egyre több harcművész alkalmaz nyugati boksztechnikákat, és bár sok tradicionalista ellenáll ennek a „divatnak”, számos oka van, amiért érdemes követni ezt az irányzatot. E technikák praktikusak, hatékonyak, és erejükben a klasszikus karate ütésekkel vetekednek. Relatíve egyszerű ezeket megtanulni és adaptálni harcművészetünkbe – kiválóan kombinálhatóak annak technikáival – illetve önvédelem esetén is hasznunkra válhatnak.
A bokszban az eredményesség nem testtípus függvénye – a legkeményebb harcosok között is a legkülönfélébb méretű és alakú embereket találunk. Egy részük veleszületett adottságainak köszönheti sikereit, de a legtöbben a sok tanulás és gyakorlás útján jutnak el a csúcsra. Ez a biomechanika elsajátítását és alkalmazását, az emberi test működésének megértését jelenti, és persze rengeteg edzést.
Mozgástípusok
Testünk erőkifejtésének tanulmányozásakor háromféle mozgástípussal találkozunk. Az első a testsúlyáthelyezés, mely során az egyik lábunkról a másikra helyezzük át a testsúlyunkat, az ütés irányába mozogva. A második típusnál a hátul lévő lábunkkal forgatjuk a csípőnket, és törzsünkkel a vállunkat. A harmadik a csukló és a könyök kiegyenesítése, mely a váll behajlásával párosul.
A hatékony ütéshez ezt a három mozgást kell a megfelelő időben végrehajtanunk. A mozdulatsort a testsúly áthelyezésével kezdjük meg, ami a leglassabb a három közül – ezt követi a csípőfordulat, és végül a karmozdulat, mely a leggyorsabb fázis. Ha ezt a három mozdulatot kellő gyorsasággal és pontossággal kivitelezzük, az ütésben elég erő lesz egy kiütéshez. A megfelelő időzítés gyakran nem látszik, de érezzük; a cél, hogy mindhárom mozdulat az ütés pillanatában fejtse ki a legnagyobb erejét.
Elsőkezes egyenes ütés
Az első ütésfajta, amellyel a kezdő ökölvívó találkozik, az egyenes ütés. Kiváló kiindulási alap a fent említett biomechanika alapjainak elsajátításához. Ennek az ütésnek az ereje a testsúlyáthelyezésből adódik – ehhez az elülső lábbal lépünk, és a hátsóval toljuk előre a testünket. A kart az ütés pillanatában egyenesítjük ki teljesen, majd azonnal vissza is húzzuk. További erőt adhatunk az ütésbe egy gyors és rövid csípő-, és vállfordulattal, ezt maximalizálandó felsőtestünk enyhén a hátsó láb oldalára dől. A csuklót, a könyököt és a vállat hirtelen egyenesítjük ki és feszítjük meg – ennek a mozdulatnak a kulcsa, hogy a csípőfordulat közben a vállat hagyjuk lazán, így egy pillanatig hátrafelé mozog, majd az utolsó pillanatban megfeszítjük, plusz erőt adva így az ütésbe.
Hátsókezes egyenes ütés
Az elsőkezes egyenes ütéshez hasonlóan a testsúlyáthelyezésből viszünk bele erőt, de a kulcs ez esetben a csípőfordulatban rejlik. Az ütés pillanatában a tenyér lefelé néz.