Ahogy négy éve a londoni olimpián apróságok eredményezték a magyar judósok továbbjutását, úgy Rio de Janeiróban épp az ellenkezője történt - vélekedett a sportági versenyek utolsó napján, pénteken az olimpiai bajnok dr. Kovács Antal, a magyar szövetség kommunikációs- és média alelnöke.
Ahogy négy éve a londoni olimpián apróságok eredményezték a magyar judósok továbbjutását, úgy Rio de Janeiróban épp az ellenkezője történt - vélekedett a sportági versenyek utolsó napján, pénteken az olimpiai bajnok dr. Kovács Antal, a magyar szövetség kommunikációs- és média alelnöke.
„Majdnem minden meccsünk nüanszon múlott. Ami Londonban nekünk állt, az most mind nem. Gyakorlatilag nem tudnék olyan mérkőzést mondani, ami kritikus volt, és felénk billent volna. Pedig mindenkinek, talán Csoknyai Lacit kivéve, komoly esélye volt arra, hogy pontszerző legyen, vagy érem közelébe jusson" – nyilatkozta az 1992-es barcelonai játékokon 95 kilogrammban aranyérmes sportember.
Emlékeztetett arra, hogy a kiutazás előtt a szövetség úgy gondolta, hogy 2-3 érmet hozhatnak a magyar cselgáncsozók (amiben lehet arany is), majd hozzátette: Rióban is látszott, volt annyi jó versenyző, akiben ilyen eredmény benne volt. „Mindenki egy hajszállal maradt le arról, hogy a pontszerzőből érmes legyen, vagy eljusson a pontszerzésig” – mondta.
Összességében nem csak a magyaroknak, hanem erős judonemzeteknek sem úgy alakult az olimpia, ahogy várták, vegyük például a hollandokat, az oroszokat, a németeket vagy a franciákat. „Az látszott egy-egy meccsen, egy-egy villanáson, hogy a munka bennünk volt” – tért vissza a magyarokra.
Összességében nem csak a magyaroknak, hanem erős judonemzeteknek sem úgy alakult az olimpia, ahogy várták, vegyük például a hollandokat, az oroszokat, a németeket vagy a franciákat. „Az látszott egy-egy meccsen, egy-egy villanáson, hogy a munka bennünk volt” – tért vissza a magyarokra.
Általános tapasztalat, hogy több versenyzőnél előfordult: a nehezét megoldotta, erősebb ellenfélen túljutott, aztán amikor papíron könnyebb mérkőzés következett, azt nem tudta megnyerni.
„Amikor nagy a feladat, akkor föl kell szívnia magát a versenyzőnek, nincs idő tapogatózni. Meg ha ott az ember kikap, nem történik semmi, egyszerűen kikapott. De egy kevésbé jegyzett versenyzővel szemben már van vesztenivaló” – magyarázta.
„Valahogy fejben kell itt többet foglalkozni a versenyzőkkel” – mondta, majd hozzátette, hogy nemcsak judóban maradtak el a várt eredmények. Szerinte ezért „kicsit több figyelmet kell fordítani” a mentális felkészítésre.
„Látni kell: hiába nyert valaki világbajnokságot, hiába csinált akármit korábban, és érzi még két héttel az olimpia előtt is, hogy keresztülmegy a falon, eltölt itt egypár napot, aztán bemegy az arénába, ami szinte felrobban, és az összenyomja” – magyarázta.
A riói játékokon a nyolcfős judoküldöttség egy ötödik (Ungvári Miklós, 73 kg) és három hetedik (Csernoviczki Éva, 48; Karakas Hedvig, 57 és Joó Abigél, 78) hellyel zárt. Négy évvel korábban Ungvári 66 kilogrammban ezüstérmes volt, Csernoviczki bronzot szerzett, Karakas és Joó ötödikként végzett.
www.judoinfo.hu